TINKTÚRA

Címlapképünk egy vidám társaságot ábrázol, amelynek tagjai Rembrandt 1632-ben készült, Tulp doktor anatómiája című festményének jelenetét rekonstruálják. Balról a második szereplő a fiatal Korányi Sándor, a magyar orvostörténet egyik kiemelkedő egyénisége, belgyógyász, az idegkórtan professzora. Kik voltak a rejtélyes „pénteki társaság” tagjai és hogyan készültek a képen látható jelenetre?

Tulp doktor anatómiájának rekonstruálása, 1892. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)

A Korányi-életrajzok nem fektetnek nagy hangsúlyt e fiatalkori epizódra, és egyáltalán, a „pénteki társaságra”, de egyikük, Végh Gyula visszaemlékezései alapján megismerhetjük a kör tagjait és a fotó elkészültének részleteit.

A társaságot Verebi Végh Gyula (1870–1951) alapította, azt követően, hogy frissen megszerzett jogi diplomájával fogalmazóként kezdett el dolgozni a Belügyminisztériumban. Édesanyja, Bezerédj Angéla és ő maga is több krónikus betegségben szenvedett, a család orvosa, báró Korányi Frigyes (1828–1913) javaslatára töltötték az év hidegebb hónapjait magaslati levegőn. Szintén a neves professzor javasolta Végh Gyulának, hogy egyetemi éveit Pest és Heidelberg között ossza meg. A bohém és más tekintetben ambiciózus fiatalember a jogi pálya szürkeségét próbálta ellensúlyozni a társasággal: péntekenként vendéglőkben találkoztak, felolvasták műveiket, vitatkoztak az élet dolgairól. A „péntekiség” egyet jelentett a mélyebb kulturális tájékozottsággal.

A társaság tagja volt Korányi professzor két fia is: az egyikük apja orvosi pályáját folytatta, és eredményeivel, jelentőségével talán felül is múlta őt, a másikuk politikusként töltött be fontos szerepet a magyar közéletben. Korányi Sándor (1866–1944) 1888-ban végzett az egyetemen, de már 1887-ben gyakornok a korbonctani tanszéken. 1889-től apja belgyógyászati klinikáján működik, 1895-től adjunktus. A fotó elkészültének idején (1892) az Állatorvosi Akadémián a szövettan és élettan előadója is. Később egyetemi tanár, tanszékvezető, klinika alapító és a tbc hazai kezelésének meghatározó alakja. Ifjabb Korányi Frigyes (1869–1935) ekkor végez az egyetemen és szerződik a Pénzügyminisztériumhoz, ahol később a legmagasabb pozíciót tölti be: háromszor is pénzügyminiszter (1919–20, 1924, 1931–32). Mindketten tagjai voltak a felsőháznak és számos szakmai szervezetnek.

A társaság 1892 augusztusában hosszabb körutat tett Hollandiában és Belgiumban, a legtöbb időt Scheveningben töltötték, a népszerű tengerparti fürdőhelyen. Feltételezhető, hogy látták Hágában Rembrandt művét, a Mauritshuis gyűjteményében, mert hazatértük után rögtön rekonstruálták Végh festőtanára, Balló Ede (1859–1936) műtermében. A gallérokat papírból ragasztották, a boncolás alanya (aki Tulp doktornál halálos ítéletet követően kivégzett ember volt) egy bábú a műteremből, a széles karimájú kalapot Koessler János zeneakadémiai tanártól kölcsönözték.

A bal szélen Nikolich Sándor látható, Végh munkatársa a Belügyminisztériumból. A második Korányi Sándor, mellette báró Harkányi Béla (1869–1932) csillagász, később egyetemi tanár, főrendiházi tag. Fölötte Végh Gyula, középen legelöl Vértesy Sándor (1870–1938), aki később pénzügyminisztériumi államtitkár lesz, majd a kormányzói kabinet vezetője. Felette Buttkay Ákos (1871–1935) zongoraművész, zeneszerző, mellette ifjabb Korányi Frigyes. A jobb szélen áll Balló Ede festőművész.

Végh Gyula hamar véget vetett az irodai életnek, Balló javaslatára 1896-ban beiratkozott a párizsi Julian festőakadémiára, és egy darabig csak az alkotásnak élt. 1917-ben nevezték ki az Iparművészeti Múzeum főigazgatójának, az intézményt 1932-ig vezette. Nevéhez fűződik a Magyar Bibliofil Társaság megalapítása is.

„Akartunk szebbet és jobbat teremteni – szóval: fiatalok voltunk” – így emlékezett később a pénteki társaságra, de a kört Korányi Sándor lánya, a Sao Paulóban letelepedett Erzsébet is említette egy interjú során. Végh 1943-ban írta visszaemlékezéseit, ekkor megjegyzi: már csak ketten élnek Korányi Sándorral.

Ennyi maradt fenn: pár említés, egy fotó, egy napló és egy album a hollandiai rajzokkal. Végh Gyula élete utolsó éveit Bozsokon élte le, grafikái Szombathelyre, írásai az OSZK-ba kerültek.

Gréczi Emőke

Irodalom

Kutasi Kovács Lajos: Negyven éve halt meg Korányi professzor, a magyar orvostudomány nagy alakja. Amerikai Magyar Népszava, 1984. szeptember 28.

OSZK QH. 3682. 1–2. köt. Idézi: Bajzik Zsolt: Verebi Végh Gyula ifjúkori művei. Egy európai Bozsokon. Verebi Végh Gyula munkássága és gyűjteménye. Szombathely 2003. 7–32. A társaságról: 18–19.

Végh Gyula: Scheveningeni album. 1895.