Hans von Gersdorff katonasebész (1455 k. – 1529) 1517-ben, Strasbourgban megjelent Feldtbuch der Wundartzney című hadsebészeti műve az egyik legelső illusztrált sebészeti könyv. Noha Gersdorff korai életéről keveset tudunk, a XV. század végén és a XVI. század elején az egyik legnevesebb német sebésznek számított. Nem tudni, hogy hol végezte tanulmányait, de különösen végtagamputációs műtétjeiről volt híres, amelyekből állítólag pályafutása során legalább kétszázat végzett el! Gersdorff a burgundiai hercegség seregeiben szolgált, saját elmondása szerint több mint 40 év hadsebészi tapasztalata alapján írta meg művét, amelyben a katonák leggyakrabban előforduló sérüléseinek kezelését, így például a lőtt sebek ellátását és gyógyítását, vagy a végtagok amputálását mutatta be, de kitér a lepra és egyéb bőrbetegségek kezelésére is.

Lábtörés kezelése a csatatéren. Hans von Gersdorff Feldtbuch der Wundartzney című, 1517-ben megjelent művének illusztrációja. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Régi Könyvgyűjtemény. Fotó: Blahák Eszter)

A tűzfegyverek megjelenése és elterjedése a XV–XVI. századi Európában nagy hatást gyakorolt az orvoslásra és a sebészetre. A súlyosabb sérülések és azok esetleges szövődményeinek kezelése új kihívások elé állították a kor sebészeit. A golyó és a puskapor által okozott roncsolást vagy mérgezésnek tekintették és a „méreg” eltávolítására és hatástalanítására törekedtek, vagy égési sérülésként kezelték őket. Sokszor forró olajos égetővasas kiégetéssel kezelték a lőtt – és sok esetben roncsolt – sebeket. Gersdorff a lőtt sebek kezelésénél az amputálást javasolta üszkösödés esetén, az épen maradt részektől kezdve azt.

Láb amputálása. Hans von Gersdorff Feldtbuch der Wundartzney című, 1517-ben megjelent művének illusztrációja. (MNM–MNM Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Régi Könyvgyűjtemény. Fotó: Blahák Eszter)

A reneszánsz idején a sebészek számos, a test külsején megjelenő bőrbetegséget is kezeltek, így maga Gersdorff is kitér a lepra gyógyítására, ezt láthatjuk a következő képen: a kor elképzelése szerint a lepra a démonok és szellemek befolyásának az oka, amely meg is jelenik a kép felső részében egy furcsa, félig madártestű, démonszerű lény formájában.

Lepra ábrázolása. Hans von Gersdorff Feldtbuch der Wundartzney című, 1517-ben megjelent művének illusztrációja. (MNM–MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Régi Könyvgyűjtemény. Fotó: Blahák Eszter)

Gersdorff könyvének 1517-es első kiadása, amely azonnali sikert aratott, Johannes Schott (1477–1550 k.) nyomtatásában jelent meg. A Feldtbuch gyakorlatias jellege és szép illusztrációi miatt hamar nagy népszerűségnek örvendett, széles körben idézték és gyakran hivatkoztak rá. Az első kiadást követően a XVII. század elejéig még további 12 kiadást ért meg a mű, amely a harmadik német nyelvű sebészeti könyv volt Heinrich Pfolsprundt (Buch der Bündth-Ertznei, 1460) és Hieronymus Brunschwig (Buch der Cirurgia, 1497) művei után.

Trepanáció, azaz koponyalékelés. Hans von Gersdorff Feldtbuch der Wundartzney című, 1517-ben megjelent művének illusztrációja. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár Régi Könyvgyűjtemény, fotó: Blahák Eszter)

Gersdorff szakértője volt a harctéri sérülések ellátásának és kezelésének. Műve 4 könyvre oszlik, amelyek az anatómiával, a sebészettel, műtétekkel és a leprával foglalkoznak, illetve Gersdorff összefoglalja az anatómiai szakkifejezéseket és a különféle betegségeket, gyógyszereket is. Forrásai elsősorban az arab szerzők és Gay de Chauliac (1300–1368) francia sebész művei voltak. Gersdorff sebészeti műszerek iránti érdeklődése visszatükröződik a könyv illusztrációin is, amelyek számos, műtéthez használatos műszert mutatnak be, melyek közül nem egyet maga Gersdorff talált fel. Gersdorff újításának számított az is, hogy ópiumot adott a kezelt betegnek vagy bekötötte annak szemét, mint ahogy ez az első ábrázoláson, az amputáló műtét során is látható.

Az 1517-es kiadás méltán híres kézzel színezett fametszeteiről is, amelyek közül sok egész oldalas és olyan műtéteket ábrázol, mint a trepanáció, azaz a koponyalékelés, vagy a végtagamputálás, csontbeállítás, húzókötés készítése. Az első trepanáció és amputáló műtétábrázolások Gersdorff hadsebészeti munkájának első kiadásában találhatók. A fametszetek többségét Johann Ulrich Wechtlin (1480 k. – 1530 k.) német festő és fametsző készítette.

Kauterizálás, vagyis sebégetés. A kép felső részén öt különféle égetővasat láthatunk. Hans von Gersdorff Feldtbuch der Wundartzney című, 1517-ben megjelent művének illusztrációja. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár Régi Könyvgyűjtemény. Fotó: Blahák Eszter)

Gersdorff műve vitathatatlanul korának egyik legfejlettebb sebészeti kézikönyve, amely eredeti információkat tartalmaz a kor műtéti eljárásairól, a korai érzéstelenítésről, a lőtt sebek kezeléséről, a korszak legjobb műtéti illusztrációival kísérve. A kötet első, 1517-ben megjelent kiadása, amelyet Johann Ulrich Wechtlin kézzel színezett fametszetei illusztrálnak, megtalálható könyvtárunk Régi Könyvgyűjteményében.

Bohacsek Dóra

Irodalom

Herrlinger, Robert: History of Medical Illustration, from Antiquity to AD 1600. Pitman Medical, 1970.

Simon Katalin: A lőtt sebek orvoslása a 16. századi orvosi szakirodalomban – és a gyakorlatban. Kaleidoscope (2017) 14.