„Nem az a lényeges, hogy valamit elsőnek lássunk meg, hanem az, hogy szilárd kapcsolatot teremtsünk az előzőleg megismert és az eddig ismeretlen között. Ez a tudományos felfedezés ábécéje.” (Selye János)
A stressz egy állapot, ami egy meghatározott tünetegyüttesben nyilvánul meg és magában foglalja az összes – nem meghatározott módon – előidézett elváltozást. A generális adaptációs szindróma, vagyis az általános alkalmazkodási tünetegyüttes, azaz a GAS, térben és időben válik szemmel láthatóvá.
Selye János a laboratóriumban. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
Térben három elemre, a jól ismert triászra épül: ezek a mellékvese, a timikolimfatikus rendszer, azaz a limfocitákat termelő csecsemőmirigy, lép és a nyirokmirigyek, valamint a bélrendszer elváltozásai. Időben három szakaszból áll, ezek az alarm-reakció, azaz a riasztás, ezt követi a rezisztencia, vagy ellenállás, majd a kimerülés szakasza.
A folyamat az alarm-reakcióval kezdődik, amit a stresszor (stressz-forrás) hoz létre. A legtöbb testi és lelki erőfeszítés, fertőzés megbillenti a szervezet egyensúlyát, így idegi és endokrin úton létrejön a riadókészültség állapota.
Selye János munkatársai körében. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A riasztás az agyalapon át jut be a hormonális reakciók központjába, a hipofízisbe, az agyalapi mirigybe, ugyanakkor az idegrendszeren át a test valamennyi szervére is hat. Ha a folyamat az idegeken át megy végbe, a stresszor adrenalint és acetilkolint termel. Az idegszálak közvetlenül is arra ösztönzik a mellékvese velőállományát, hogy adrenalint termeljen. Ha az agyalapon keresztül jut a jelzés a hipofízisbe, azt azonnal ACTH (adrenokortikotrop hormon) termelésére serkenti, ami a mellékvesét gyulladásgátló hormonok termelésére ösztönzi.
Selye János munka közben. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
Az alkalmazkodókészség az élet egyik legjellegzetesebb vonása, olyan erőkifejtés, melynek folyamán a védelem az adott helyzetnek megfelelő legalkalmasabb módon alakul ki. Jellemzője, hogy a stresszt arra a legkisebb területre igyekszik korlátozni, ami még meg tud birkózni a stresszel. Az alkalmazkodókészséget, vagyis adaptációt ki lehet fejleszteni, de ez a képesség idővel megfogyatkozik, mennyisége véges. Ez a kimerülés szakasza.
Stressz hatására a riasztás, azaz az alarm-reakció jellegzetes triászában, a mellékvesékben, a nyirok- és hormonrendszerben, valamint az emésztőrendszerben minden esetben azonos elváltozások jönnek létre. A mellékvesék megduzzadnak és sötéten elszíneződnek. A nyirokmirigyek és a csecsemőmirigy zsugorodnak, a gyomorfalon pedig vérző fekélyek keletkeznek.
A stressz nyoma szervekben és szövetekben. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A riasztójelzések nem azonosak az idegingerekkel, amit egy kísérlettel bizonyítottak be. Egy narkotizált patkány lábát, a véredények épsége mellett, leválasztották a testétől. A lábat ért stressz hatására azonban így is megindult a mellékvesék kérgének ingere. Mivel a testrész és a mellékvesék között semmilyen idegi kapcsolat nem volt, bebizonyosodott, hogy az információ nem idegi úton, hanem a véráramon keresztül ért a mellékvesékbe.
Dr. Szabó Katalin
Irodalom:
Selye János: Életünk és a stress. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.
Selye János: Álomtól a felfedezésig – Egy tudós vallomásai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967.
Selye János: In vivo – A szupramolekuláris biológia védelmében. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1970.
Selye János: Stressz distressz nélkül. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.