Mérések a klinikumban csak akkor kezdődhettek, amikor már egyszerű és biztonságos volt a vizsgálat. Samuel Siegfried Karl Ritter von Basch (1837–1905) fiziológus vitte mindenkinél közelebb a vérnyomásmérés lehetőségét a betegágyhoz: a bécsi élettani intézet munkatársaként 1881-ben mutatta be műszerét, mellyel szisztolés vérnyomást határozott meg.
Scipione Riva Rocci (1863–1837) 1896-ban, egy kongresszuson mutatta be újítását: a felkart egy mandzsettával szorította le és egy higanyoszloppal kötötte össze. A mandzsettába vezetett gumitömlőt levegővel kellett felfújni mindaddig, míg el nem tűnt a pulzus. A nyomás csökkentése közben figyelték, mikor tér vissza a pulzus és ezt az értéket olvasták le. Sokan úgy vélték, hogy a pulzus tapintása szubjektív eleme a mérésnek, ezért inkább oszcillométert alkalmaztak, ami a vérerek térfogatváltozását mérte. A mérésen tovább pontosított Friedrich Daniel von Recklinghausen (1833–1910) megfigyelése. Ő ugyanis azt vette észre, hogy a mandzsetta szélessége is befolyásolja a mérést: míg Riva Rocci 5 cm-est, Recklinghausen 13 cm széles leszorítómandzsettát javasolt.
Oscillometer. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A ma ismert vérnyomásmérési technika Nyikolaj Szergejevics Korotkov (1874–1920) orosz katonaorvos újítása nyomán véglegesedett. Egy 1905-ben a Császári Katonai Orvostudományi Akadémián tartott előadásában nagyon röviden, de igen meggyőzően értekezett arról, hogy a Riva Rocci műszerrel végzett vérnyomásmérésnél ő nem a tapintásos módszert alkalmazza a legnagyobb és a legalacsonyabb vérnyomásérték megállapításánál, hanem egy, a mandzsetta alatt érre helyezett sztetoszkópot.
A magyar orvosi szakirodalom zászlóshajója, az Orvosi Hetilap szinte megjelenésétől kezdve teret engedett a vérnyomás mérésével kapcsolatos beszámolóknak, vitáknak. Az első komoly, kifejezetten a méréssel kapcsolatos beszámoló 1859-ben jelent meg és a buda-pesti orvosegylet ülésén Czermak János (1828–1872) által bemutatott eszközökről tudósít. Czermak a vérnyomással kapcsolatos kísérleteiről 1863-ban közölt tanulmányt az Orvosi Hetilap hasábjain Érlökési észrevételek címmel. Sass István (1822–1891) 1862-ben írt egy hosszabb lélegzetvételű tanulmányt a Vérnyomás következményeiről szívbántalmaknál címmel.
Sphygmomanometer. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A magyar orvosok körében a vérnyomás megfigyelésével kapcsolatos kísérletek is teret kaptak. Az egyik ilyen kísérletsorozat Bókay Árpád nevéhez kötődik, aki 1884-ben tartott előadást a kolozsvári orvos-természettudományi társulatban a kutyákon végzett kísérleteinek eredményéről Aphoristikus megjegyzések a szívmozgásokról címen. A 20. század első felében még élénk viták folytak a mérési módszerekről, azok hasznáról, pontosságáról. Korányi Sándor (1866–1944), Haynal Imre (1892–1979), Zárday Imre (1902–1968), Benczúr Gyula (1879 – 1961), Gönczy István (1889 – 1963) és természetesen sokan mások temérdek munkát fektettek abba, hogy a magyar vérnyomáskutatásnak külföldön is meghatározó befolyása legyen.
Oscillometer. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A múlt hazai szakirodalma is bővelkedik az olyan kísérletekben, eredményekben, melyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi kutatásokhoz és eredményekhez is hozzájárultak. Mindenképpen szükséges lenne egy mélyebb vizsgálat ahhoz, hogy a magyar vérnyomáskutatás eredményeit kellő súlyukkal el tudjuk helyezni a nemzetközi palettán.
Dr. Szabó Katalin
IRODALOM
Bertel von Bonsdorff: Zur Methodik der Blutdruckmessung., Helsingfors, 1932.
Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban. Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 15–16. 1988.
Booth, J.: A Short History of Blood Pressure Measurement. Proceedings of the Royal Society of Medicine, 70 (1977) 11.
Haynal Imre: A szív és a vérerek betegségei. Budapest, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1938.
Kenéz János: S. S. von Basch és a vérnyomásmérés. Orvosi Hetilap, 108 (1967) 49.
Korányi Sándor: A vesebajok funkcionális pathologiája és therapiája klinikai előadásokban. Budapest, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat,1930.
Kylin, Eskil : Der Blutruck der Menschen. Dresden–Leipzig, Theodor Steinkopf Verlag, 1937.
Ranke János: Az ember-élettan alapvonalai. Budapest, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1875.
A vérnyomásmérés történetének vázlata. Orvosi Hetilap, 101 (1960) 20, 713–714.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.