A mai értelemben vett gyógyszertárak Európában a 13. század folyamán alakultak ki, ebből a korszakból igen kevés tárgyi emlék maradt fenn. A patikák berendezésére középkori kódexek lapjain szereplő képekből, templomok falán lévő domborművekből, oltárképek festményeiből következtethetünk. Ezek szerint egyszerű, ácsolt fa állványzaton tartották a sokszor díszes, speciálisan gyógyszerek tárolására szolgáló, fából, kerámiából, üvegből vagy ónból készült, ma már iparművészeti emlékeknek számító edényeket.
Patikaláda, 19. sz. eleje, Magyarország. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A gyógyszerek készítése, tárolásának felügyelete hosszú időn keresztül a városi orvos feladati közé tartozott. Törvényekkel szabályozták a gyógyszerekkel való kereskedelmet, meghatározták, hogy a gyógyszertárakban mit lehet és mit nem lehet árusítani. A szabályozott keretek a 17. századra már többnyire kialakultak, és a városokban sorra nyíltak a patikák, de a gyógyszerekhez való hozzájutás továbbra is nehézkes maradt. A városoktól távolabb élők ritkán tudták patikában beszerezni gyógyszereiket: ők a maguk termesztette vagy vadon gyűjtött gyógynövényekhez fordultak, vagy vándor gyógyszerárusoktól, az olejkároktól szerezték be a szükséges medicinájukat. A tömegesen előforduló járványok miatt a nemesi és polgári háztartások, a falusi papok patikaládákat szereztek be, amelyeket a legalapvetőbb gyógyszerkészítményekkel szereltek fel, ezzel együtt kincsként őrizték és adták tovább bevált receptjeiket. Jellemző módon a betegekkel és a gyógyszerek előállításával a ház úrnője foglalkozott. Számos nemesi család vagyonleltárából ismerjük a patikaládát, ami nem egyszer nemes anyagokból készült, díszes kivitelű jól felszerelt láda. Ezeket a gyógyszeres ládikákat a család az utazásaira is gyakran magával vitte.
Patikaláda és tartalma, 19. sz. eleje, Magyarország. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A házipatikák felépítése funkcionális voltuk miatt sok hasonlóságot mutat. A ládika többnyire fából készült, belsejében fiókok és rekeszek sokasága található. Külsejük, díszítésük függ a tulajdonos vagyoni helyzetétől, társadalmi pozíciójától. A patikaláda gyógyszerrel való felszereltsége a tulajdonos foglalkozásától is függött. Más gyógyszereket tartott ládájában az erdélyi nemesasszony, a kirurgus (sebész) vagy éppen egy tanult orvos.
Jellemzően a rekeszekben üvegekben, jól záródó kupakkal ellátva tárolták a növényi desztillátumokat (párlatokat), olajokat. Tégelyek és dobozok tartalmazták a kenőcsöket és a porokat, a kihúzható fiókok, vagy kis ládikák rejtették a gyógyfüveket és az ásványi eredetű alapanyagokat. A fiókokban kaptak helyet a patikában vásárolt, pecséttel lezárt, dátummal és a készítő nevével ellátott kész gyógyszerek is. Természetesen minden orvosságtartón feltüntették a benne lévő anyagot.
Patikaláda és tartalma, 19. sz. eleje, Magyarország. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
Elengedhetetlen kellékei a gyógyszeresládáknak mindazon eszközök és felszerelések, amelyek a gyógyszerkészítéshez nélkülözhetetlenek: kis tégelyek, mozsarak, poharak, kanalak, folyadék és egyéb anyagok méréséhez szükséges mérlegek és súlyok. Legtöbbször a patikaládában kaptak helyet azok a receptek, amelyek segítségére voltak a tulajdonosnak a betegségek diagnosztizálásában és a megfelelő gyógyszerek elkészítésében, adagolásában.
A ládikák azonban nemcsak gyógyszereket, hanem ékszereket, szépítőszereket, gyógyító és szerencsehozó amuletteket és egyéb kincseket is rejthettek fiókjaik mélyén. Bár a fennmaradt vagyonleltárakból, számadáskönyvekből számos patikaláda leírását ismerjük, tényleges fizikai formájában alig pár darab maradt fenn. Ezek közül láthatunk többet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum állandó kiállításában.
Scheffer Krisztina
Irodalom:
Újszászy Ágnes: 19. század eleji fa patikaláda és gyógyszergyűjtemény restaurálása, Budapest, Múzeumi műtárgyvédelem 16, 1987.
Takáts László: A Rákóczi-szabadságharc egészségügye, dr. Takáts László orvos-ezredes kutatásai, valamint dr. Takáts Endre levéltárossal együtt publikált szakcikkei alapján. Budapest, é.n.
Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a 16–17 században. Budapest, 1896.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.