„De még a legérzékenyebb szemek elől is rejtve maradnak olyan szívműködési folyamatok, amelyek a közvetlen érzékeltetés körein kívül esnek.” (dr. Skrop Ferenc: A sziv graphikai diagnosztikája. Budapest, 1929.)
A fizikális vizsgálat, azaz a hallgatózás és a kopogtatás, valamint a vérnyomásmérés, kiegészítve az anamnézis, azaz a kórelőzmény felvételével, a mellkasröntgen-vizsgálattal és a rutin kémiai laboratóriumi vizsgálatokkal, a szívbetegségek diagnosztikájának klasszikus módszereihez tartoznak. A modern műszeres kardiológiai diagnosztika vértelen, noninvazív és véres, azaz invazív módszerekből áll.
EKG készülék. (Jendrassik Ernő szerk.: Belorvosi diagnosztika. Budapest, 1921. MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár)
A noninvazív eljárások egyike a terheléses EKG, azaz az ergometria, amelynek során a terhelés közben regisztrált EKG-görbe változásaiból következtetnek a szívizom oxigénellátásának hiányára; ennek fő oka általában a leggyakoribb szívbetegség: a koszorúér-szűkület. Az elektrokardiográfiás eljárások sorát gazdagítja az EKG-monitorozás, mely 24 órás EKG-monitorozásból, vagy más néven Holter-vizsgálatból áll. Ilyenkor a hordozható készülék 24 órán át rögzíti a beteg EKG-ját, majd a felvételt komputer segítségével értékelik ki. A transztelefonikus EKG esetében rosszullét alkalmával a beteg a nála lévő készülék segítségével telefonon küldi el EKG-ját a kórházba, ahol azt kiértékelik. Maga az EKG a 20. század elejétől elterjedt vizsgálati módszer. Willem Einthoven (1860–1927) 1907-ben kiadott munkájában számolt be az emberi szívhangok regisztrálásának lehetőségéről húros galvanométer segítségével. Ezzel a művével megalapozta egy új diagnosztikus eljárás, az elektrokardiográfia megszületését. Einthoven tanulmányozta a szív elektromos tevékenységét is. Ő vezette be a végtagelvezetéseket, aminek az Einthoven-háromszög elvezetés állít emléket.
Az echokardiográfiás eljárásnál ultrahang segítségével, noninvazív, vagyis vértelen úton, sugárterhelés nélkül diagnosztizálhatók az egyes szívbillentyű-betegségek, a veleszületett és szerzett szívhibák, a szívizombetegségek, a kamrafalmozgás, a szívüregben lévő esetleges kóros képletek, mint a daganatok vagy vérrögök. A vizsgálófejet elhelyezhetik a mellkasfalon (TTE) vagy a nyelőcsőben (TE). A Doppler-echóval detektálhatók a szíven belüli kóros áramlások. A háromdimenziós echo számítógép segítségével ad pontosabb képet a szívről, elsősorban a billentyűstruktúrákról.
„Kleine Herzstation”. (Skrop Ferenc: A szív graphikai diagnosztikája. Budapest, 1929. MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár)
Az ultrahang felfedezése a 19. századhoz kötődik és nagyon sokáig csupán a hadászatban alkalmazták, csak 1942-ben írta le egy osztrák orvos, Karl Theodore Dussik (1908–1968) az ultrahang orvosi alkalmazását. Az echokardiográfia gondolata Svédországban született meg, ahol Inge Edler (1911–2001) és Carl Hellmut Hertz (1920–1990) ultrahangeszközt fejlesztett ki, majd a saját szívükön próbálták ki először az echokardiográfot.
A nukleáris képalkotó módszerek olyan eljárások, melyek során radioaktív izotópokat vénás injekció formájában juttatnak be a vérkeringésbe; két- és háromdimenziós leképezés történik, melynek kiértékelésében számítógép segít. Ezzel az eljárással lehetőség nyílik a szívizom vérellátásának, más néven perfúziójának vizsgálatára, a szívizom életképességének, valamint a bal- és jobbkamra-funkció vizsgálatára is.
A sokszeletes vagy multidetektoros CT-vizsgálat, röviden az MDCT tulajdonképpen a számítógépes réteg-röntgenfelvétel, azaz a CT továbbfejlesztett változata a szívkoszorúerek megfigyelése céljából. MDCT során a kontrasztanyagot vénába adják, majd EKG-szinkronizált spirálos CT-angiográfiát, érfestést készítenek a szívről. A módszer alkalmas a koszorúér-betegség felfedezésére és azért jelentős, mert negatív eredmény esetén elkerülhető az invazív koszorúér-vizsgálat, azaz a koronarográfia. A szűkületek súlyosságának megítélésére azonban jelenleg még nem alkalmas ez a módszer, ebben az indikációban nem helyettesítheti a szívkatéterezést. A komputertomográfiás vizsgálati módszert Allan M. Cormack (1924–1998) és Sir Godfrey N. Hounsfield (1919–2004) fejlesztették ki, ezért a munkájukért 1979-ben orvosi Nobel-díjat kaptak.
EKG továbbítása telefon segítségével. (Dr. Hollós József találmánya, fotó. XX. század második fele, Magyarország. MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
Az MRI-vizsgálat mágneses rezonanciával történő képalkotási eljárást jelent. Ennek során válik lehetővé a szív szerkezetének vizsgálata, a szívizom-átáramlás, valamint a szívizom-életképesség vizsgálata, de az MRI segítségével lehetséges a véráramlás mérése a nagyerekben. Az MRI a mágneses rezonancia módszerének továbbfejlesztése az orvosi képalkotás területén, ezért a fejlesztésért 2003-ban Paul C. Lauterbur (1929–2007) és Sir Peter Mansfield (1933–2017) orvosi Nobel-díjat kaptak. A mágneses rezonanciával történő vizsgálat nagy előnye, hogy nem alkalmaz ionizáló sugárzást, így nincs káros biológiai hatása az emberi szervezetre. Jelenleg a lágy szövetekről ez a vizsgálat nyújtja a legpontosabb információt. Nagy hátránya azonban, hogy hosszú a vizsgálati idő, valamint nem végezhető olyan betegen, akinek szervezetében fémet tartalmazó protézis vagy pacemaker van.
Egy csatornás EKG készülék. (Cardioperfect, 2002, sz: 12,5 cm, m: 20,5 cm, m: 4 cm. Az Országos Kardiológiai Intézet tulajdona.)
Az invazív vizsgálati módszerek a szívkatéterezést és a szívelektrofiziológiai vizsgálatot jelentik. Katéterezés alkalmával folyamatos röntgenellenőrzés mellett speciális vékony, steril csövet, azaz katétert vezetnek fel a verőereken vagy visszereken keresztül az egyes szívüregekbe és a koszorúerek eredéséhez. Ez a módszer lehetővé teszi a szívüregeken belüli nyomásmérést, a hemodinamika mérését, az egyes szívüregek véroxigén-tartalmának meghatározását, az oximetriát. Így nyílik lehetőség az angiokardiográfiás vizsgálatokra, azaz az érfestésre. A szívüregekbe történő befecskendezéssel vizsgálható a kamrafalmozgás, és megítélhetőek a billentyűelégtelenségek. Míg a koszorúerek megfestésével, a koronarográfiával a koszorúerek vizsgálata, az egyes szűkületek megítélése válik lehetővé. A koronarográfia ma a legfontosabb módszer a koszorúér-betegség diagnosztikájában.
Szívelektrofiziológiai vizsgálat, vagy röviden az EPS során a nagyvénákon keresztül többpólusú katétereket vezetnek fel steril körülmények között, röntgenellenőrzés mellett a jobb és/vagy bal szívfél üregeibe, és megfelelő pozicionálás után rögzítik a szíven belüli EKG-jeleket. A vizsgálattal kimutathatók a szívritmuszavarokat okozó kóros idegpályák, illetve gócok.
Dr. Szabó Katalin
Irodalom:
Lozsádi Károly–Czuriga István (Szerk.): A kardiológia áttekintő története. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2009.
Petrányi Gyula: Belgyógyászat. Medicina Kiadó, 2003.
Petrányi Gyula (Szerk.): Belgyógyászati diagnosztika. Az orvosi vizsgálat módszertana. Medicina Kiadó, 2010.
Tulassay Zsolt (Szerk.): A belgyógyászat alapjai 1–2. Medicina Kiadó, 2010.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.