Az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében található egy apró, 23 milliméter átmérőjű bárca (pénzértékű jegy), amely az Akácfa utca 49. szám alatt megnyílt, Első Budapesti Leves és Tea Intézet emlékét őrzi. Az 1875. november 19-én felavatott intézet a Dietrich Emil és Gottschlig József tulajdonában álló Magyar Királyi Teakereskedő Cég jóvoltából, külföldi mintára jött létre. Célja az volt, hogy a „valóban szegények és keresetnélküliek” számára olcsón meleg teát, levest és kenyeret biztosítson. A jótékonyság leghatékonyabb módja az volt, ha a házba betérő kéregetőknek, vagy utcai koldusoknak ilyen adományjegyeket adtak, azok, akik megtehették, hogy segítsenek a szegényeknek. A tehetősebbek 2-től 100 forintig válthattak ilyen leves- vagy teajegyet a cég központi teakereskedésében, a Váci utca 14. szám alatt, vagy valamelyik fióküzletben. „Ily jegyek vétele és azoknak a szegények közötti kiosztása által a pálinka-ivás s a proletariátus süllyedése ellen nyújt segédkezet s igy igazi jócselekedet.” – buzdított egy hirdetés a Fővárosi Lapokban 1875 novemberében.
Az Első Budapesti Leves és Tea Intézet bárcája. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A megnyitón a főpolgármester Ráth Károly (1821—1897) mellett a terézvárosi előjárók, polgárok és a jótékonyságról soha el nem feledkező nőegyletek tagjai is részt vettek. „A „közönség”, mely számára az intézet tulajdonképp alapíttatott, eleinte kíváncsian csoportosult össze a bemenetnél, csakhamar azonban bementek a termekbe is, s jóízűen fogyasztották az olcsó tápláló eledelt.” – írta A Hon című napilap tudósítója. A terézvárosi Tea és Leves Intézet megnyitása után pár nappal már a Borsszem Jankó című élclap is „hírt adott”: Mokány Berczi, a „vidéki földesúr” gúnyosan csak csuszpájz-akadémiának nevezte az intézetet.
Az Első Budapesti Leves és Tea Intézet bárcája, hátoldal. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A terézvárosi intézet két kis helyiségből állt, az egyikben teát adtak (rummal és cukorral is), egy adagot mindössze 4 krajcárért, a másikban a levest osztották: általában bab-, lencse- és borsónapok váltakoztak. Egy tányér levesért 3 krajcárt, egy adag kenyérért, vagy zsemléért 2 krajcárt kellett fizetni. Az intézetben naponta reggel 5-től 9-ig, déltájban 11-től 2-ig este pedig 6-tól 9-ig jutányos áron lehetett tápláló, meleg ételhez és italhoz jutni. Vasárnaponként 900 adag levest és nyolc-kilencezer adag teát osztottak ki.
Pár hónappal később, 1876 februárjában hajléktalan férfiak számára ugyanitt létesítettek menedékházat is a Szent János rendű szabadkőművesek „Régi jó barátok” páholy tagjai.
A gyűjteményünkben őrzött és most bemutatott bárca a felirat tanúsága szerint egy adag tea beváltására volt alkalmas.
Nagy Anita
Ajánlott irodalom:
Huszár Lajos–Varannai Gyula: Medicina in nummis. Budapest, 1977.
Leányfalusi Károly: Bárcák, zsetonok III. Az Érem, 1986, 80–81.
S. Nagy Anikó: A századforduló idején a tea mindennapi ital. https://terebess.hu/tea/snagy18.html (utolsó megtekintés: 2022. november 7.)
Török Róbert: „Marha” mondja a mester igyál Gottschlig rumot! http://mafot.hu/apertura_marha-mondja-a-mester-igyal-gottschlig-rumot.html (utolsó megtekintés: 2022. november 7.)
Korabeli lapok:
Budapesti Közlöny (1875. március, április); A Hon (1875. november); Fővárosi Lapok (1875. november); Ellenőr (1875. november, december); Borsszem Jankó (1875. november); Pesti Napló (1875. november, 1876. február); Magyarország és a Nagyvilág (1876. február)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.