A gyógyszerészet múltjának tárgyi emlékei közül az officinai állványedények az iparművészet történetének reprezentatív darabjai között kapnak helyet. A patikai bútorzaton helyet foglaló – többnyire kerámiából, üvegből és fából készült – edények gyakorlati hasznukon túl díszként is funkcionáltak a gyógyszertárak fényét emelendő. Azonban ornamentális vagy figurális díszítettségük mellett meg kellett felelniük annak a követelménynek is, hogy tartalmukra utaló áttekinthető, egyértelmű feliratokkal segítsék a patikáriusok munkáját. Ezeket a feliratokat, illetve az elnevezéseket tartalmazó mezőket nevezzük kartusoknak. A francia eredetű (cartouche) szó olyan díszesebb vagy egyszerűbb keretet jelöl, amelynek középrészén felirat, embléma, címer stb. foglalhat helyet.
Fajansz szirupkancsó, Itália, Castel Durante, 17. század eleje (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A patikaedényeken található díszítmények mellett a kartusok formái, színei, ornamensei kormeghatározóak, hiszen a műtörténeti stílusokkal párhuzamosan egy adott kor stiláris eszközkészletét használják fel. Művészeti kialakításuk illeszkedik a patika berendezésének, bútorzatának stílusához. Azonban nem csupán e stiláris jegyek hordozhatnak információkat, hiszen maga a gyógyszerfelirat is egy adott kor gyógyszerkincsét, receptúráját tükrözi, az épp használatban lévő gyógyszerkönyvek elnevezései, nomenklatúrája köszön vissza ránk.
Fa patikaedény, Magyarország, 17. század vége (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
A 16-17. századi korai kartusformák még viszonylag egyszerűek voltak, a festészetben és a címereken feltűnő szalagfeliratok analógiájára hosszúkás téglalapokban, szalagformákban (lobogókban) helyezkedtek el. Tekeredhettek körbe vízszintesen az edényeken (akár a perem alatt, akár az albarellók karcsú derekán), de álló, illetve keresztirányú, ferde változatai is közkedveltek voltak. Azonban az edények elhelyezkedése és az olvashatóság okán később az egy nézetre komponált feliratok hódítottak tért, hiszen a takarásba kerülő edényoldalakat csak forgatással lehetett elérhetővé tenni.
Üveg patikaedény, Magyarország, 19. század. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)
Horányi Ildikó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.