A lények iránti könyörületnek és nem ártásnak kiemelt jelentőséget tulajdonító buddhizmus kezdettől sok szálon fonódott össze az orvoslással. A buddhista szövegekben Buddha a legfőbb gyógyítóként jelenik meg, aki magát a buddhista tanítást kínálja az emberi lét szenvedéseinek megszüntetésére. Az együttérzés azonban gyakorlati cselekedetekben is megnyilvánult, amelyek a buddhizmusban érdemszerző erővel bírnak. A Maurja-dinasztiabeli Asóka király (Kr. e. 268 k. – 232 k.) nevezetes áttérésének, majd a buddhista erkölcsiség kőbe vésett feliratokon való hirdetésének – vagy inkább megörökítésének – története az orvosláshoz is kapcsolódik.
Asóka feleségeivel a kanaganahalli sztúpa domborművén. Sannati (Karnátaka), Kr. e. 3–1. század. (Wikimedia Commons)
Asóka birodalomalapító nagyatyja, Csandragupta Maurja (Kr. e. 324/321 – 297 k.) hódításait folytatva hatalmas, a Bengáli-öböltől a mai Afganisztánig terjedő birodalmat hozott létre Észak-Indiában, amely északnyugaton a Szeleukida Birodalommal volt határos. Terjeszkedésének legvéresebb fejezete, a kelet-indiai Kalinga ellen folytatott háború során saját szavai szerint 150 ezer foglyot ejtettek, 100 ezer embert mészároltak le, és még többen haltak meg (13. nagy sziklaediktum). A hagyomány szerint az Isteneknek kedves Kedvestekintetű (prákrit Dévánampija Pijadaszi, szanszkrit Dévánámprija Prijadarsin, Asóka címe és valószínűleg uralkodói neve) megcsömörlött a vérontástól, s azon túl a buddhizmusra térve és az erőszakról lemondva hirdette a Tan erkölcsi elveit oszlop- és sziklafelirataira vésetve (mára a kutatás kimutatta, hogy erkölcsi elvei a birodalmában létező legtöbb szekta tanításaival összhangban voltak, így inkább a társadalmi békét, mint a buddhizmus sajátos érdekeit szolgálhatták.)
Asóka meglátogatja a Rámagráma sztúpát. Dombormű a száncsí 1. (nagy) sztúpa déli kapuján. Száncsí (Madhja Pradés), Kr. u. 1. század. (Fotó: Dharma from Sadao, Thailand, Wikimedia Commons)
Asóka az emberekkel és állatokkal szembeni nem ártás (ahimszá) elvének érvényesítése végett betiltotta – legalábbis székvárosában – az állatáldozatokat, és csak élelem céljára engedélyezte az állatok leölését. Gondoskodási szándékának figyelemre méltó emléke a 2. nagy sziklaediktum, amelyben kinyilvánítja, hogy birodalmában mindenütt kétféle orvost biztosított: az egyik az embereknek, a másik a (házi)állatoknak nyújt orvosi ellátást. Az olyan területeken, ahol nincsenek az emberek és állatok számára jótékony hatású gyógynövények, ott ültetni kell vagy máshonnan hozatni; hasonlóképpen kell eljárni a gyökerek és gyümölcsök esetében. Az utak mentén fákat ültettek és kutakat ástak az emberek és az állatok használatára.
Az Asóka 2. számú sziklaediktumában szereplő II. Antiokhosz Theosz szeleukida uralkodó, aki Asóka orvosi szolgálatában részesült. (A Metropolitan Museum of Art gyűjteményében. Fotó: PHGCOM, Wikimedia Commons)
A rendelet további érdekessége, hogy címzettjei nem csupán Asóka alattvalói, hanem a szomszédos uralkodók is, közöttük a hatalmas II. Antiokhosz szeleukida uralkodó (Kr. e. 261–246) és szomszédai (akik alatt Ptolemaiosz egyiptomi, Antigonosz makedón, Magasz kürénéi és Alexandrosz épeiroszi király értendő), ami azt mutatja, hogy Asóka ambicionálta a hellenisztikus uralkodók morális meggyőzését, netán legyőzését. Ez azonban bizonyosan nem járt sikerrel, mivel egyetlen klasszikus forrás sem ad hírt Asóka követeinek látogatásáról a hellenisztikus nyugaton. Ha volt is ilyen, nem gyakorolhatott érdemleges hatást Nagy Sándor utódaira.
Az ediktum teljes szövege így szól:
„Mindenhol Dévánámprija Prijadarsin király és (azok) uralma alatt, akik határosak vele, mint a Csólák, a Pándják, a Szatijaputák, Kelalaputák, Tamraparni, a jóna (görög) király, Antijóga (Antiokhosz), és a többi király, akik ennek az Antijógának a szomszédai, mindenhol két(féle) orvost állított ki Dévánámprija Prijadarsin király, (vagyis) férfiak és marhák gyógykezelésére.
Ahol nem voltak az embereknek és a marháknak jótékony gyógynövények, mindenhová behozattam és elültettettem. Ugyanígy, ahol nem voltak gyökerek és gyümölcsök, mindenhová behozattam és elültettettem.
Az utakon fákat ültettek, kutakat ásattam a marhák és az emberek használatára.”
(2. nagy sziklaediktum E. Hultzsch (1857–1927) fordítása nyomán. Megjelent Indiában 1925-ben. Az eredeti szöveg és a fordítás elérhető itt:
Dr. Renner Zsuzsanna
További irodalom:
Basham, A. L.: The Wonder that was India. Calcutta, Rupa & Co., 1967.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.