TINKTÚRA

Hanumán, az isteni majom a Rámájana című eposz egyik főhőse, a száműzött Ráma király odaadó híve és segítője a Rávana démonkirály elleni harcban. A szélisten fiaként rendelkezik a repülés képességével, így ő az, aki átrepül Lanká szigetére (Srí Lanká), hogy hírt hozzon Ráma feleségéről, Szítáról, akit a démon erődített palotájában tart fogva. Őt küldik akkor is, amikor gyógyfüvet kell hozni a Himalájából Ráma öccse, a Lanká ostrománál halálosan megsebesült Laksmana és számos kiváló harcos életének megmentésére.

Hanumán, a majomisten elhozza a himalájai Drónagiri-hegyet a szandzsívaní gyógynövénnyel, hogy meggyógyítsa Ráma testvérét, Laksmanát. Vízfestmény. Kalighat, Kolkata, 19. század. Wellcome Collection. Public Domain Mark. 

Az utóbbi történet a gyógyfüvek begyűjtése miatt érdekes számunkra. A Rámájana elbeszélése szerint a sebesült harcosokat csakis a himalájai Drónagiri (ma Dunagiri) hegyen növő négyféle gyógynövény, közülük is elsősorban a „holtakat feltámasztó” (szanszkrit mritaszandzsívaní) vagy „életre keltő” (szanszkrit szandzsívaní) gyógyfű hozhatta vissza a halál torkából. Az eposz gyógynövényekkel borított Drónagiri hegyét a himalájai Uttarakhand államban található szent zarándokkörzet, Badri közelében fekvő Virágok völgyével azonosították (ma az UNESCO világörökség része). A hatalmas távolság – több ezer kilométer - miatt más, mint Hanumán nem is jöhetett szóba, hogy a gyógyfüveket elhozza. Hanumán minden erejét megfeszítve repült és a Nap magasságáig emelkedve elérte a Gyógyfű-hegyet, azonban hiába keresgélt, a varázsfüveket nem találta meg. Iszonyú haragra gerjedve letépte a hegy csúcsát, és erdőstől-állatostól, füvestől-mindenestől magával vitte. A hegyből áradó gyógynövényillat a sebesülteket egykettőre meggyógyította. (Hanumán becsületére legyen mondva, a sebesültek gyógyulása után visszavitte és helyére illesztette a leszakított hegycsúcsot.)

Virágok völgye, Uttarakhand, India. Egyedülálló növény- és állatvilágáról ismert, ma az UNESCO világörökség része (fotó: Shashankm10, Wikimedia Commons)

Felmerül a kérdés, hogy miféle növény lehet a rejtélyes fű, amely az eposz elbeszélése szerint világol a sötétben és feltámasztja a holtakat. Ha nem is vesszük szó szerint ezt a leírást, a válasz akkor is az, hogy nem tudjuk. Számos kísérlet történt a növény azonosítására, legutóbb 2016-ban, amikor Uttarakhand állam kormánya költséges projektet indított a kínai határ közelében húzódó Drónagiri hegyvonulat átvizsgálására. A lehetséges növények körét sikerült ugyan leszűkíteni, de egyik szóba jöhető növényről sem lehetett biztosan kimondani, hogy az és csakis az lenne a „holtakat feltámasztó”.

Hanumán a Gyógynövény-heggyel. Rádzsasztháni miniatúra, 1800 körül. A Metropolitan Museum of Art gyűjteményében (Wikimedia Commons)

Közelítsünk a mítosz mögött felsejlő történelmi háttér oldaláról. Az indiai szubkontinensre északnyugat felől, a Himalája hágóin átkelve betelepülő indoárják fokozatosan délebbre húzódtak, és a himalájai régiót maguk mögött hagyva egyre beljebb hatoltak a szubkontinens belsejébe. Irodalmi hagyományuk azonban megőrizte – jóllehet mitologizált formában – néhány nagy becsben tartott himalájai gyógynövény emlékét. Ilyen volt a Védákból ismert szóma és a Rámájana által megénekelt négy, sötétben világló, csodatévő gyógynövény. A Rámát támogató medvék bölcs ura, Dzsámbaván ezekkel a szavakkal bocsátja útjára Hanumánt:

„Meglátod az arany csúcsú, égbe meredő Risabhát,

és mellette a Kailásza mennyet-támasztó bérceit,

s középen a kettő között a sziporkázó, csillogó,

minden varázsfűvel dúsan benőtt, fényes Gyógyfű-hegyet.

A hegytetőn találsz majd négy, messzire látszó, villogó,

a tíz égtájra tündöklő fényt árasztó varázsfüvet:

a Holtakat-feltámasztót, a Nyílvessző-kifordítót,

a Sebeket-beforrasztót, Élet-színét-visszaadót.

Szakítsd le mind a négyet, és térj vissza gyorsan, Hanumán,

serkentsd a fűvel életre a majmokat, Szél gyermeke!” (Rámájana 6. könyv 74. ének. Vekerdi József fordítása)

Feltételezhetjük, hogy a himalájai régiótól távolodva az indoárják egy darabig még erőfeszítéseket tettek egyes gyógyfüvek beszerzésére, amelyek a forró éghajlatú sík vidékeken nem teremtek meg. A legismertebb példa erre a szertartásoknál nélkülözhetetlen szóma, melynek távoli beszerzéséről a Kr. e. 8–6. században keletkezett Satapatha-bráhmana számol be. Könnyű belátni azonban, hogy ez a növekvő távolság miatt idő teltével kivihetetlenné vált.

Hanumán, a majomisten a Drónagiri heggyel (a hegy tetején temlpom látható). Csillámpalára festett miniatúra, 19. század. (Wellcome Collection)

Az ájurvéda történetének szövegeiben fellelhető számtalan különféle növénynév elemzése alátámasztja azt a feltételezést, hogy a szubkontinens belsejében széttelepülő árják az orvoslásban használt gyógynövényeket rendszeresen újabbakkal helyettesítették aszerint, hogy aktuális településterületeiken milyen növények termettek. Hanumán története azért tanulságos számunkra, mert himalájai küldetése az indoárják himalájai expedícióinak, illetve azok meghiúsulásának emlékét őrzi mitikus-szimbolikus formában. A himalájai hegycsúcs szimbolikus délre szállítása annak a folyamatnak a költői pillanatképét őrzi, amelynek során a himalájai gyógyfűtermű vidékeket helyi hegyvidékek helyi gyógyfüvei váltották fel a mítoszteremtő árja közösség életében. 

Dr. Renner Zsuzsanna 

Irodalom:

Rámájana 6. könyv 74. ének. Szanszkrit eredetiből fordította és az utószót írta Vekerdi József. Terebess kiadó, Budapest, 1997. http://mek.oszk.hu/00200/00228/html/

N. Ganeshaiah, R. Vasudeva and R. Uma Shaanker: In search of Sanjeevani. Current Science 97/4 (2009), 484-489.https://www.jstor.org/stable/24111876

The Satapatha-Brâhmana according to the text of the Mâdhyandina School. Translated by Julius Eggeling. Part II, Books III and IV. Oxford, Clarendon Press, 1885.