TINKTÚRA

A fiatalokat, időseket, kismamákat is megmozgató tévétorna ötletét az 1950-es évek végén Békési Sándor (1928–1994) magyar tornász, Kerezsi Endre (1908–1971) testnevelő tanár, a Magyar Testnevelési Főiskola tanszékvezető tanára, és Romák Éva (1919–?) tornász, kosárlabdázó, atléta, edző valósították meg az 1933. május 2-án, a nemzeti sport eszméjétől vezérelve elindított Rádiótorna új médiumra történő átdolgozásával.

A Színházi Élet hetilapban megjelent illusztráció a rádiótorna résztvevői számára. A képhez tartozó gyakorlat leírása a következő volt: "Lábizom-, szív- és tüdőgyakorlat. Járjunk négy lépést előre és folytatólag négy lépést helyben magasra emelt térdekkel, friss, élénk ütemben." (Tóth Margit felvétele) Színházi Élet (1933) 37. sz., 87.

Az 1930-as években Kerezsi Endre Kmetykó János (1880–1945) testnevelő tanár után a Magyar Rádióban sugárzott reggeli torna összeállításában is részt vett, majd Kmetykó halála után ő készítette a műsort. A Rádiótornát vasárnap kivételével minden reggel 7 órakor kezdték el a testnevelőtanárok, akik közérthető formában fogalmazták meg az instrukciókat. A 15 perc hosszúságú Rádiótorna alkalmával a gátlásosabb tornázni vágyó gyerekek és felnőttek is kibontakozhattak, hiszen a zenével kísért gyakorlatok végzéséhez semmilyen speciális képességre vagy felszerelésre nem volt szükség. A műsor készítői a hallgatókat, tornázókat arra bíztatták, hogy osszák meg tapasztalataikat, észrevételekeit, hiszen a magyar testedzésnek egy új útja volt kialakulóban. A rádiótorna nem magyar specialitás volt, hiszen ezekben az években Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és az Egyesült Államokban is megjelent. Azok kedvéért, akik lemaradtak a rádióadásról, Kerezsi Endre 1934 februárjától a Rádióélet című folyóiratban rajzokkal illusztrálta a reggeli tornagyakorlatokat.

Az Orion rádió reklámja 1933-ban. Pesti Napló (1933) 145. sz., 3.

A rádiótorna népszerűsége a szocializmus időszakában is megmaradt, majd ötlete 1956 februárjában merült fel újra. 1957. március 4-én már a munkások időbeosztásához alkalmazkodva, reggel fél 7-kor elkezdődött a tíz percre rövidült műsor. A gyakorlatok összeállítását ismét a tapasztalt Kerezsi Endrére bízták, majd az ő halála után Romák Éva hangjára tornáztak a rádióhallgatók.

Az 1950-es évek második felétől a rádiótornák mellett már megjelentek a tévétornák is, melyeken Békési Sándor gyermektornát, Kerezsi Endre női- és kismamatornát ajánlott, de a műsor a munkahelyi testnevelő gyakorlatok felé is nyitott már. Kerezsi helyét később Romák Éva vette át.

A tévétorna ötlete húsz évvel később, az 1970-es években, a tömegsport jegyében került előtérbe. Ekkor Sárkány István (1913–2009) volt válogatott tornász, a Magyar Tornaszövetség főtitkára vetette fel Radnai Jánosnak, a Magyar Televízió Sportosztálya vezetőjének a tévétorna újbóli bevezetését. A műsor elindításának elengedhetetlen feltétele volt, hogy a televízió az 1970-es évektől egyre jobban elterjedt, majd a háztartások alapelemévé vált. A megújult tévétornát 1975. március 7-én vetítették először az Esti mese és a Híradó közötti rövid blokkban, és hamarosan a Magyar Televízió egyik legnézettebb műsora lett egészen 1989-ig. 

„Alig váron a ma estét. A tv 8 órakor kezdődő ötperces tornája felizgatta a fantáziámat. Az »Idősebbek is elkezdhetik!« c. műsor bizonyára új távlatokat nyit meg. Már látom a jövőt. Rövidesen meghirdetik majd a »minél több tornaszobát« mozgalmat. Lakásunk fokozatosan átalakult. Levesszük a csillárt, helyére gyűrűket szerelünk. A fali könyvespolc helyét bordásfal foglalja el, s a ruhásszekrényt a svédszekrény váltja föl. A perzsaszőnyeg helyett a magyar tornaszőnyeg is megteszi majd. Még csak a korlátot kell az erkélyről becipelni, s nyugodtan várhatjuk az esti adást.” – szólt egy lelkes hangvételű cikk a Somogyi Néplap 1975-ös számából. 

A Tévétorna két szereplője, Bérczi István és Müller Katalin tornászok eleinte kedden és pénteken jelentek meg a tévék képernyőjén, 1976-tól már minden este és a másnap reggeli ismétlések során próbálták meg mozgásra bírni az országot. A gyakorlatokat kezdetben Kertész Alíz tornásznő és Sárkány István állították össze, a műsor fülbemászó főcímzenéjét Kőszegi Pál szerezte, animációs filmjének figuráit Sajdik Ferenc tervezte, a rendezés Mata János nevéhez fűződött. Az 1976-os év azért is különleges a műsor történetében, mert a montreali olimpiára készülve, több már olimpiai bajnok és ismert sportoló mutatta be a gyakorlatokat. Ekkor került a műsorba Schmittné Makray Katalin tornász és három kislánya vagy Békési Ilona olimpikon, édesapja, Békési Sándor oldalán. A Schmitt lányok szerepeltetése azért volt áttörés, mert ezzel a műsor célzottan a gyerekek felé is nyitott, őket is mozgásra ösztönözte. Az olimpikonok és a sportolók szerepeltetésétől a versenyzők utánpótlását is várták, de a Tévétorna készítőinek nem titkolt célja volt egy olyan generáció felnevelése, amely tagjai számára a mindennapi, rendszeres sport magától értetődő. A munkahelyi és az iskolai testnevelés megkönnyítésére a folyóiratokban a tornagyakorlatok rajzait is közölték. A Tévétornát az orvosok is üdvözölték, a szocialista sportmozgalom régóta várt lépésének tartották, de figyelmeztették az olvasókat és nézőket arra, hogy az egészségi állapotuknak megfelelő intenzitással végezzék el a gyakorlatokat.

Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornásznő lányaival 1976-ban. (Forrás: FORTEPAN, adományozó: Magyar Hírek folyóirat)

Ezek az évek a rádiótorna történetében is változást hoztak és új formájában már kifejezetten a gyári és szövetkezeti dolgozókra és az iskolásokra koncentrálva állították össze a programot. 1976. január 5-én elindult a Délelőtti torna – munkahelyi és iskolai testnevelés című műsor, és ettől az évtől kezdve az ifjúság egészséges életmódra és sportra nevelése során a reggeli adások mellett a délelőtti rádiótorna adásait is felhasználták. Az 1970-es években azok kedvéért, akik lemaradtak a rádiótornáról, a Sportolj Velünk testedzési folyóiratban közölték az egész hónap magyarázatokkal ellátott tornaanyagát.

Az 1980-as évek első felétől a Tévétorna is változott; megújult a háttér, divatosabbak lettek a tornázók sportruhái és már diszkózenére, egy kis csoportot mozgatott meg Makray Katalin. Ezekben az években a műsor készítői az aerobic lázra is megpróbáltak reflektálni, és elkészültek ugyan a próbafelvételek, de világosan kiderült, hogy az ötperces műsoridő nem volt alkalmas ennek az iránynak a megvalósítására. Az 1980-as évek elején a Tévétornában közölt gyakorlatokat nehézségük alapján osztották fel. Benedek Ferenc öttusázó és felesége Békési Ilona a nagyobb igénybevételt jelentő gyakorlatokat mutatták be. A már ismert páros, Müller Katalin és Bérczi István gyakorlatai mindenkihez szóltak, a Schmitt család pedig a csoportos tornagyakorlatok bemutatását vállalta. A Tévétorna történetében az 1980-as évek második fele újabb fordulópontot jelentett. 1985-től nem csak a műsor szignálja változott meg Victor Máténak köszönhetően, hanem Müller Katalin tanítványai, a Fejes ikrek vették át a gyakorlatok bemutatását a megújult műsorban.

A Tévétorna visszhangja a műsor fennállása alatt nagyon változatos volt; nézői nem csak a bemutatott tornagyakorlatokról fogalmazták meg véleményüket, de kritikusan figyelték az azokat végző sportolókat is. Azonnal reagáltak a műsorban felhasznált díszletre, a sportruhákra, a gyakorlatok közben felcsendülő zeneszámokra. Azt nem tudjuk, hogy az érdeklődéssel párhuzamosan az ötperces mozgássorok otthoni utánzása is annyira élénk volt-e, de a rövid műsor jó kezdeményezés volt az évek előrehaladtával egyre többet fogyasztó és egyre hosszabb időt tévénézéssel töltő fiatalok megmozgatására. 

Vámos Gabriella

Felhasznált irodalom:

Beretvás Gábor: Televíziós sorozatok a kádári Magyarországon. Korunk 3 (2019) 6 sz., 5–12.

Dávid Sándor: Tévétorna. RTV (1985) 34. hét, 4.

[Geresdy]: „Idősebbek abbahagyhatják a gyakorlatot...” Sport 2 (1957) 34. sz., 6.

G. L.: Hosszú idő után újra lesz rádiótorna. Népsport 12 (1956) 174. sz., 1.

Kunos Ferenc: Idősebbek is elkezdhetik... RTV (1977) 29. hét, 8.

Sárkány István: A reggeli rádiótorna – egészségvédelem. Népsport 12 (1956) 57. sz., 3.

Slachta Krisztina: Társadalmi átalakulás a Kádár-korszakban (1956–1989). In Bánkuti Gábor – Dévényi Anna – Gőzsy Zoltán (szerk.): Magyarország a 20. században. (Árkádia Kiskönyvtár, Történelem 2.) Budapest, 2019, 90–109.

Szepesi György: Előretör a labdarúgás. In Uő.: Sportmikrofon (1925–1948) (Membrán könyvek, 9.) Budapest, 1982, 40–47.

Vámos Gabriella: Az edzett ifjúságért a Kádár-korszakban. In Deáky Zita – Bali János (szerk.): Gyermekélet egykor és ma. Budapest, 2021, 231–248.

Vető József: Kerezsi Endre a TF új igazgatója. Tükör 2 (1965) 40. sz., 23.

V. Gy. Romák Éva főiskolai docens: Egészség=vidámság. Népsport 29 (1973) 16. sz., 7.