TINKTÚRA

A buddhista hagyományban számos történet maradt fenn arról, hogy Sákjamuni, a történeti Buddha betegeket ápol és gyógyít. De létezik egy másik megvilágosodott lény, Bhaiszadzsjaguru, akinek a gyógyítás a fő funkciója. Mit lehet tudni az utóbbiról, és gyógyítóként mi a hasonlóság vagy különbség közte és a történeti Buddha között? Erre keressük a választ az alábbiakban.

Bhaiszadzsjaguru a mahájána buddhizmus nagy tiszteletben álló alakja, neve azt jelenti: az Orvosságok Mestere. Teljes szanszkrit neve magyarul így hangzik: Orvosságok Mestere és a Lazúrkő Fényének Királya. Általában egyszerűen Gyógyító Buddhaként említik (angolul Medicine Buddha vagy Healing Buddha). Eleinte bódhiszattva (leendő Buddha) volt, később elérte a teljes megvilágosodást. A mahájána hagyomány szerint a keleti égtájon fekvő, lazúrkő fényű tiszta föld felett uralkodik, ahol spirituális és fizikai gyógymódokat alkalmaz. Bódhiszattva korában 12 fogadalmat tett, amelyek közül idézzük fel a könyörületességéről is bizonyságot adó hatodikat:

"Esküszöm, hogy a jövőben, amikor elérem a tökéletes megvilágosodást, a tökéletlen testű, hibás érzékszervű, csúnya, ostoba, vak, süket, néma, nyomorék, púpos, leprás, háborodott vagy különféle egyéb betegségekben szenvedő érző lények a nevem hallatán egészséges testet, értelmet és ép érzékszerveket nyernek, és mentesek lesznek a betegségektől és a szenvedéstől." (Sutra of the Medicine Buddha, angol fordítás: Minh Thành és P. D. Leigh)

Gyógyító Buddha földet érintő tartásban, lazúrkő tálban három mirobalánnal. Tibeti tekercskép (thangka). (Wellcome Collection)

Bhaiszadzsjaguru akkor jelent meg a buddhista panteonban, amikor a buddhizmus két ágának (hínajána, azaz kis kocsi vagy keskeny ösvény, illetve mahájána, azaz nagy kocsi vagy széles ösvény) elkülönülése után a történeti Buddha mellett más megvilágosodott lények (buddhák) is feltűntek, akik a mahájána híveinek elképzelése szerint az általunk ismert világ határain túli univerzumokban uralkodtak. Ezek a mennyországok vagy égi birodalmak a felettük uralkodó buddhákkal, bódhiszattvákkal kitágították a térről és időről alkotott korábbi fogalmakat. Egy komplex univerzum képe sejlett fel, amelynek párhuzamos világai megvilágosodott lények egyidejű létezését feltételezték.

Közéjük tartozott Bhaishajyaguru is, akinek lényege a könyörületesség orvosként történő gyakorlása, a betegségek (lehetőség szerinti) megszüntetése, a szenvedés csökkentése, az élet elhagyásának megkönnyítése a tanítás segítségével. Mindez Sákjamuni, a történeti Buddha életének is lényegi része volt. A gennyes fekélyekkel borított testű szerzetes esete, akit saját kezűleg mosdatott meg, ápolt és segített hozzá tanításával a magasabb szellemi állapot eléréséhez, példát állított a szerzetesek elé. A betegség már a buddhista tan kialakulásában is kulcsszerepet játszott, hiszen a beteg ember látványa volt az egyik jel, amely hozzásegítette Sziddhártha herceget az emberi élet szenvedésekkel teli jellegének felismeréséhez, s többek között ennek hatására lett szerzetes, s indult el a megvilágosodás felé vezető úton.

Sziddhártha herceg kíséretével kikocsizik és jeleket lát, amelyek hatására szerzetessé lesz (felül balról jobbra alul: öreg ember, beteg ember, halott). Burmai buddhista kézirat illusztrációja. (Wellcome Collection)

Bhaishadzsjaguru a buddhaság gyógyító aspektusát testesíti meg. Ábrázolási módja (ikonográfiája) egyrészt buddha-mivoltát, másrészt gyógyítói funkcióját fejezi ki. Buddhaként megjelenítése nem különbözik Sákjamuni Buddháétól: a borotvált fő, a szerzetesi viselet, a meditációs ülés szerzetesi mivoltára utal, míg a fejdudor, homlokok közti szőrcsomó, megnyúlt fülek, hármas nyakredő a megvilágosodott bölcsesség testi jelei. Festményeken bőrszíne vagy a testéből áradó fény nemegyszer lazúrkék. Jobb kezével olykor a földet érinti: ezzel a kézmozdulattal Sákjamuni, miután megvilágosodott, a Földet (Földistennőt) hívta igazsága tanújául a gonosz kísértésével szemben. 

Bhaisadzsjaguru bal kezében orvosságos edény, jobb kezében mirobalán növény, felül kétoldalt a Nap és a Hold ábrázolásával. Amulett-tartóba való képecske. Mongólia, 20. század eleje. (MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Fotó: Blahák Eszter)

Bhaishadzsjaguru orvosi mivoltára az ölében nyugvó bal kezében tartott lazúrkék orvosságos edény utal, amely gyógyelixírt vagy három hosszúkás, olykor kerekded gyümölcsöt tartalmaz. A gyümölcs neve mirobalán, a Terminalia chebula fa termése, szanszkritul sok egyéb mellett pránadá ’életadó’, sakraszristá ’Indra által teremtett’. Hashajtó, gyomorerősítő, összehúzó és általános rendező hatása miatt Indiában régóta nagyra becsülték és széles körben alkalmazták különféle, főként mellkasi és hasi betegségek gyógyítására a növény két másik fajtájával kombinálva is. Egyenesen Indrától származtatták: a mitológiai történet szerint, amikor az istenek királya a halhatatlanság italát kortyolgatta, a nektár egy cseppje lehullott a földre és abból nőtt ki a fa.

Terminalia chebola (mirobalán) száraz termése. Banglades, Dakka, 2018. (Wikimedia Commons. Fotó: Salim Khandoker)

Bhaishadzsjaguru néha a jobb kezében tartja a gyümölcsöt. A délkelet-ázsiai (thai, burmai) buddhista művészetben gyakran Sákjamuni Buddhát is ugyanígy: jobb keze hüvelyk- és mutatóujja között mirobalánnal ábrázolják, a megvilágosodására utalva ezzel. Az idevonatkozó történet – melyet Otto Karow is felidéz a burmai buddhista szobrászatról szóló könyvében – úgy szól, hogy Indra isten mirobalánt ajándékozott a Megvilágosodottnak avégett, hogy a hosszú meditációja alatt felborult emésztését helyreállítsa. Kérdés, hogy ezeken az ábrázolásokon vajon Sákjamuni Buddha jelenik-e meg mirobalánnal vagy inkább Bhaisadzsjaguru? Akár így, akár úgy, az ikonográfia is alátámasztja azt, amiről a fentiekben szó esett: Sákjamuni Buddha orvosi aspektusa és Bhaisadzsjaguru szoros kapcsolatát. 

Dr. Renner Zsuzsanna

Irodalom:

Dymock, William: Pharmacographia Indica. A History of the Principal Drugs of vegetable origin met with in British India. Vols. 1–3. London, Bombay, Calcutta 1890.

Frédéric, Louis: Buddhism. Paris–New York, Flammarion, 1995. 

Karow, Otto: Burmese Buddhist Sculpture. The Johan Möger Collection. Bangkok. White Lotus, 1991.

Sutra of the Medicine Buddha. (Translated and Annotated under the guidance of Dharma Master Hsuan Jung by Minh Thành and P. D. Leigh). North Hills CA, International Buddhist Monastic Institute, 2001.