Ernst Blasius (1802–1875) német sebészprofesszor a 19. század kitűnő és újító szellemű orvosa volt. A berlini születésű, tehetséges fiatalember 1823-ban szerezte meg orvosi diplomáját szülővárosában, de végül Halléban vált sikeres sebészprofesszorrá.
A 19. században a sebészek két helyen tudtak nagy gyakorlatot szerezni orvosi hivatásuk során: ha katonaorvosként, vagy szülészorvosként helyezkedtek el. Ez volt az a két szakterület, ahol a kórházakban naponta nagy számban végeztek műtéteket, és ahol nemcsak rutint lehetett szerezni, hanem sokszor kreatív ötletekkel kellett azonnal megoldani a rendkívüli helyzeteket. Az ifjú Blasius négy évig katonaorvosként működött, majd 1828-ban a tudományos fokozatot is megszerezte sebészetből, melynek köszönhetően a hallei egyetem sebészeti magántanára lehetett.
Plasztikai orr-száj. Részlet E. Blasius művéből. Neue Beiträge zur praktischen Chirurgie. Leipzig, Förstner, 1857. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár gyűjteménye)
1831-től a szemsebészeti klinikán kapott állást, ahol fő szakterülete a helyreállító szem- és csontműtétek voltak. 1834-től már a klinika vezető sebészprofesszorává nevezték ki, és hamarosan nemzetközileg is nagy hírnevet szerzett. Orvosi tapasztalatait számos sebészeti kézikönyvben ismertette. A MNM Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban tizenhárom sebészeti tárgyú kézikönyve, tankönyve található. Művei közül kiemelkedik a 60 táblát tartalmazó, rendkívül látványos sebészeti atlasz, az Achirurgische Abbildungen oder Darstellung der blutigen chirurgischen Operatione, amelyben a szöveges magyarázatot az igényes illusztrációk helyettesítik.
A méreteiben is óriási, 50 cm magasságú albumban az emberi testrészeken elvégezhető művi beavatkozások gyakorlati lehetőségeit szemlélteti Blasius. A lenyűgöző képek titka abban rejlik, hogy az orvosi célú bemutatáson túl művészi élményt is nyújtanak. A mérnöki pontossággal feltárt emberi szövetek, izmok, erek mikrovilága laikusok számára is élvezetes.
Nyak-törzs műtétek. Részlet E. Blasius Achirurgische Abbildungen oder Darstellung der blutigen chirurgischen Operationen című művéből. (MNM–Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár gyűjteménye)
Nem a nyers valóságot látjuk, hanem letisztult rajzokat, a praktikusságon kívül a szépségre is törekedtek. Az album oktató-szemléltető jellegét támasztja alá a sebészeti eszközök prezentálása. Orvosi műszerkatalógusra jellemző alapossággal sorakoztatja fel a korabeli sebészet jellegzetes tárgyait: a különböző méretű és alakú kések, ollók, csipeszek gazdag tárháza a 19. század első felének traumatológiai fejlettségét mutatja. A szerkesztésnél arra is figyeltek, hogy egy adott testrészen végzett műtéthez csoportosították a megfelelő orvosi eszközök bemutatását.
A 19. századi sebészet egyik leggyakoribb problémája a szövetelhalás (nekrózis) volt, köznapi nyelven az üszkösödés. A lágy szövetelhalást különböző baktériumok által okozott fertőzés idézi elő, amely, ha nem kezelik időben és megfelelően, mind a mai napig tragikus kimenetelű lehet. A 19. század első felében még a baktériumok létezését sem ismerték, ezért a megelőzésen kívül csak amputálással lehetett elkerülni a végzetes fertőzés továbbterjedését. Ernst Blasius 1838-ban ismertette az amputálás új eljárását, az ún. „ferde-metszést” Der Schrägschnitt, eine neue Amputationsmethode című művében. Az új módszer biztonságosabb volt, a betegnek kevesebb fájdalommal járt, jobb és gyorsabb sebgyógyulás volt tapasztalható, és nem utolsó sorban az utókezelés is eredményesebb lett.
Ferde metszés, felső test. Részlet E. Blasius művéből: Der Schrägschnitt, eine neue Amputationsmethode. Berlin, Herbig, 1838. (Wellcome Collection)
Minden szakterületen alapvető az egzakt szaknyelv használata, a terminus technicusok egységesítése. Blasius közel másfél évtizedes sebészi tapasztalatai alapján állította össze négykötetes kéziszótárát, amelyben a sebészet és a szemsebészet orvosi műszavait rendszerezte és magyarázta. Ez a Handwörterbuch der gesammten Chirurgie und Augenheilkunde. 4 Bde, Berlin, 1836-1838.
Ernst Blasius A. Moserrel közösen szerkesztette 1837–1839 között az Analekten der Chirurgie című szaklapot, amely a korszak egyik legjelentősebb sebészeti periodikájának számított. Az eredeti sebészeti írások közlése mellett referáló lapként is funkcionált, ahogy az előszóban (Vorrede) is szerkesztőként azt írták, hogy a korszak legjelentősebb francia, angol és más országok sebészeti lapjaiból is válogattak cikkeket. Ezzel nemzetközi kitekintést nyújtottak a traumatológia újításairól, tapasztalatiról, mégpedig a legjobb szakemberek tollából. Aki ezt a lapot olvasta, a legfrissebb ismeretekhez jutott. Az 1837-ben alapított Budapesti Királyi Orvosegyesület Könyvtára is előfizette, amely most a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár gyűjteményében található.
A helyreállító műtétek közül Blasius speciális szakterületének számított az elveszett testrészek protézissel történő pótlása. Neue Beiträge zu praktischen Chirurgie című műve a korabeli plasztikai sebészet kiváló összefoglalása. A magyarázatokat kiegészítő illusztrációkon nemcsak a sebészi bravúrt csodálhatjuk meg, hanem – a korábbi sebészeti atlaszhoz hasonlóan – itt is fontos volt a hitelesség mellett az esztétikum. Arra is figyeltek, hogy a „beteg” elegánsan legyen felöltözve: viseljen nyakkendőt, inget, felöltőt, szépen legyen megfésülködve, ahogy egy úrhoz illik.
Sokszor előfordul a tudományos életben, hogy egy nagy egyéniség már ötleteiben megelőzi saját korszakát, ám a nagy felfedezéshez még hiányosak az ismeretek. Így Ersnst Blasius is korát megelőzve foglalkozott a vérátömlesztés lehetőségével, ám a transzfúzió gyakorlati alkalmazására majd csak a 20. században kerülhetett sor, addigra váltak ismertté például a vércsoportok. De az ötlet, a vérátömlesztés lehetőségének gondolata már a 19. században felmerült.
Ráczkevy Edit
Irodalom:
Blasius, E.: Achirurgische Abbildungen oder Darstellung der blutigen chirurgischen Operationen (...). Berlin, Herbig, 1833.
Blasius E. – Moser, A. (Hrsg): Analekten der Chirurgie. Erstes Band, Erstes Heft. Berlin, Carl Heymann, 1837.
Blasius, E.: Handbuch der Chirurgie. Halle, Anton, 1832–1839.
Blasius, E.: Neue Beiträge zur praktischen Chirurgie. Leipzig, Förstner, 1857.
Blasius, E.: Der Schrägschnitt, eine neue Amputationsmethode. Berlin, Herbig, 1838.
Hirsch, A. (Hrsg.): Biographisches Lexikon der hervorragenden Aerzte aller Zeiten und Völker. München–Berlin, Urban–Schwarzenberg, 1962.
Thorwald, J.: A sebészek évszázada. Budapest, Gondolat, 1959.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.