TINKTÚRA

Portugáliának mint egykori gyarmatbirodalomnak jelentős szerepe volt a járványok elleni küzdelemben. A kikötővárosokra, így Portóra is nagy teher hárult, a behurcolt betegségek terjedésének mind többször kellett gátat szabni. A 19. század vége felé minduntalan fellángoló kolerajárványok sürgetővé tették egy kísérleti laboratóriumként is szolgáló járványkórház felállítását, így 1884-ben a Bonfim plébánián Hospital de Guelas de Pau néven ideiglenes kórházat hoztak létre könnyűszerkezetes barakk épületekből. Szerepét 1899-ben a Hospital de Santo Antonio vette át, amely 1799-től királyi kórházként működött a Santa Casa da Misericórdia do Porto fenntartásában, mely a portugál katolikus egyház kezdeményezésére jött létre jótékonysági és közhasznú céllal 1499-ben, majd hamarosan világi mozgalommá szélesedett. A hívek az idősek, a szociálisan elesettek, a fogyatékosok és a betegek segítésén túl a szegénység, a társadalmi kirekesztés ellen is felléptek, és szerepet játszottak a kulturális élet minden fontos területén, így az oktatásban is. A kórház klasszicista épülete 1770 és 1824 között épült John Carr (1723–1807) brit építész tervei alapján.

A Museu do Centro Hospitalar do Porto múzeum kiállítása. (A szerző saját felvétele.)

Az intézményben már 1808-ban kialakítottak egy gyógyszertárat egy csupán a belső térből megközelíthető helyiségben, ahová egy korábbi kórházi apotéka barokk bútorzatát helyezték át. 1854-től Agostinho da Silva Vieira (1825–1899) vezetésével elkezdődtek azok a munkálatok, amelyek a patika korszerűsítését célozták meg. 1860-ra az addig elszigetelt gyógyszertár az épület központi részébe került, s tekintélyes bejáratot kapott. Ekkor készült el az új bútorzat is. Az officinától balra egy irodát, jobbra pedig laboratóriumot alakítottak ki, illetve a személyzet részére lakószobákat rendeztek be. Ez idő szerint a patika már nem csupán a kórházi betegek ellátásában vett részt, hanem nyilvános gyógyszertárként is működött egészen az 1970-es évekig, amikor ambuláns patika funkciót kapott. A Városi Gyógyszertár névvel illetett intézet 2010-ben zárta be kapuit. A 19. századi eredeti berendezéssel megmaradt épületrészben 2013-ban nyílt múzeum, amely a patika részben megmaradt történeti emlékeinek megőrzésén túl a portugál gyógyszerészettörténet múltjába enged betekintést. A múzeum a Porto öt referenciakórházának egyesüléséből létrejött Centro Hospitalar Universitário do Porto gyógyszerészeti múzeumának égisze alatt működik.

Részlet a Museu do Centro Hospitalar do Porto kiállításából. (A szerző saját felvétele.)

A szigorú szabályok szerint működő gyógyszertár előnyben részesítette a frissen, hazai termelőktől megvásárolt alapanyagokat, illetve a közeli kikötőbe befutó hajókon érkezetteket, ügyelve azok tisztaságára. A hajdani kórházi temetőben saját gyógynövénykertet is telepítettek. Igyekeztek a drága, külföldről vásárolt gyógyszereket házon belüli gyártással kiváltani, s lépést tartottak mind a technikai fejlődéssel, mind az orvostudomány legújabb eredményeivel. Saját laboratóriumi fejlesztéseket is végeztek a hatékonyság és az árak alacsonyan tartása érdekében, így pl. a szulfidos vizek készítésére szolgáló berendezésük és a higanykenőcs előállítására szolgáló nagy teljesítményű őrlőgépük egyedülálló volt abban az időben. Az elsősorban a kórházban ápolt betegek ellátását kiszolgáló apotéka szakemberei keresték a megoldást a betegségek tüneteinek hathatósabb enyhítésére, s a felgyógyulásukat elősegítő célzatos gyógyszerek megtalálására. A kórház funkcióváltását követően erre nagy szükség is volt. A bakteriológiai kutatások eredményeit felhasználva a vakcinagyártásban is nagy szerepet játszottak.

Részlet a Museu do Centro Hospitalar do Porto kiállításából. (A szerző saját felvétele.)

A múzeumpatika korhű berendezésének alapja a hagyományos patikaszerkezeten alapszik. Az officinába lépünk be, tőle balra pedig a laboratóriumban berendezett kiállítást láthatjuk. Egy 1847-ben alapított portói kovácsműhely készítette azt az öntöttvas rácsot, amely a vásárlókat választotta el a benn dolgozó gyógyszerészektől. Ornamentikája a gyógyszerészet szimbólumait rejti, noha egyes motívumai azt sejtetik, hogy temetői rácsok és szentélyrekesztők öntőformáinak felhasználásával készülhetett. A növényi díszítmények által körülfont medaillonokban az ókori Galénosz (129–216 k.) és Hippokratész (Kr. e. 460 – Kr. e. 377 k.) portréján kívül számos portugál és francia botanikus, kémikus, gyógyszerész, valamint orvos arcmását örökítették meg. A motívumok között feltűnik a pálmafára tekeredő kígyó és néhány gyógynövény is, mint például a nadálytő. A 19. század közepének megfelelően biedermeier stílusban készült, ívelt tagolású bútorzatot kelyhes, kígyós rátétek díszítik, U alakban öleli körbe a teret. Középső traktusában az óra alatt ismét feltűnik a pálmafás, kígyós motívum. A fiókos alsó tagozatra felül zárt vitrines polcok illeszkednek, ezekben azok a – jobbára üvegből készült – laboratóriumi tárolóedények kaptak helyet, amelyek a patika működésének idejéből megmaradtak.

Részlet a Museu do Centro Hospitalar do Porto kiállításából. (A szerző saját felvétele.)

Jóval korábbiak a francia Henri Vignier párizsi műhelyében 1853 és 1868 között készült kerámia tégelyek, amelyek kifejezetten a patika számára készültek. Előlapjukon a térelválasztón is megfigyelhető pálmafás, kígyós díszítmény keretezi a kartust, a gyógyszerfeliratok alatt egy teknősbéka is feltűnik. A pálmafás motívum eredetét a Sociedade Farmaceutica Lusitana-nak (Portugál Gyógyszerészeti Társaság) köszönheti, melynek emblémáján a 19. század óta szerepel a kígyó, a pálmafa és a kereszt motívuma. A mediterráneumban a pálmafa az ősidőktől fogva az élet és a győzelem jelképe volt, s már az ókeresztény művészetben is életfaként jelent meg a Paradicsomban, Portugáliában így nem lehet idegen a feltűnése. Sajátos voltát gyógyszertári közege adja. A jelképrendszer gyökere a gyarmatbirodalom kiépítésének korára nyúlik vissza. A koraújkori afrikai és amerikai őslakosok gyógyítási kultúrájára utalnak ezek a motívumok, amelyek a tudás fájára tekeredő kígyó keresztény képzetével összhangban ezek sátáni erejét sejtetik, illetve összhangban állnak a gyógyszerészet hagyományos szimbólumával, az aszklépioszi botra tekeredő kígyóval. Továbbá a gyógyszerek egzotikus, távoli eredetére is rámutatnak, az ilyen viszonylagosan drága szereket hatékonyabbnak tartották, hangsúlyozásukkal szívesen emelték a patikák renoméját. A 18. század végén, a 19. század elején a kígyó és a pálma már meghatározó motívumává vált a trópusi drogokat tartalmazó állványedényeknek (pl. francia patikaedényeken is megfigyelhetjük őket), majd a gyarmattartó Portugália gyógyszerészeti társaságának általános szimbólumává nemesedett.

Részlet a Museu do Centro Hospitalar do Porto kiállításából. (A szerző saját felvétele.)

Az officina-enteriőrben más figyelemre méltó műtárgyakat is szemügyre vehetünk. Külön vitrinekben kapnak helyet a portugál gyógyszerészettörténet emlékei is, köztük korai fajansz majolikák, míves mozsarak, mérlegek, lattartók stb. Fontos rekvizitum az első hivatalos portugál gyógyszerkönyv (Pharmacopeia Geral Para O Reino E Domínios De Portugal), amelyet Francisco Tavares (1750–1812), a coimbrai egyetem professzora, a királyság protomedicusa írt 1794-ben. Célja az volt, hogy a korábban megjelent gyógyszerkönyvek alapján egységesítse a gyógyszerek elnevezését és összetételét. Az első portugál nem hivatalos gyógyszerkönyv a Pharmacopeia Lusitana volt, amelyet 1704-ben szerkesztett a Santa Cruz de Coimbra kolostor patikusa, D. Caetano de Santo António (?–1730).

Részlet a Museu do Centro Hospitalar do Porto kiállításából. (A szerző saját felvétele.)

Noha a laboratórium és a gyógyszerkészítés egyéb helyiségei az évek folyamán a kórházon belül más helyre kerültek, az in situ maradt officina melletti térben, az egykori iroda helyén alakítottak ki laboratóriumi környezetet, ahol a gyógyszerkészítésben fontos szerepet játszó eszközök, edények és egyéb berendezési tárgyak láthatóak. Hangsúlyos szerepet kapott itt a kórház járványkórházzá alakulásának időszaka, a fertőző betegségek legyőzéséért folytatott küzdelem története és rekvizitumai. Megtekinthetünk például egy a Manesty Machines LTD által gyártott tablettázógépet, amely 1920 és 1937 között készülhetett. 1946-ban kapott villanymotoros meghajtást, amellyel a porok, granulátumok tabletta formába való préselése már sokkal hatékonyabban működött. Figyelemre méltó még a vákuumos ampullatöltő és azok a csomagolási kellékként használatos gumibélyegzők is, amelyek segítségével a gyógyszerek címkéit a dobozokra nyomtatták.

A múzeumot Porto óvárosában találjuk az Abel Salazar kertnél (Largo Abel Salazar) a Vicente José de Carvalho út 37. szám alatt, honlapjukon az aktuális nyitvatartási és belépődíjakra vonatkozó információk rendelkezésre állnak: http://www.museu.chporto.pt/

Horányi Ildikó

Irodalom:

Breen, Benjamin: Palm trees and potions: on portuguese pharmacy signs. Hvpotheses, Academic blogs, 02/08/2016 – https://recipes.hypotheses.org/8095 (elérés: 2023. 01. 27.)

Faria, Sónia – Queiroz, José Francisco Ferreira: A Botica do Hospital Real de Santo António. In: II Congresso O Porto Romântico: actas Livro de Atas de Conferência Nacional. Universidade Católica Portuguesa. Centro de Investigação em Ciência e Tecnologia das Artes, 2016, 469–481.

Nightingale, Mel: Snakes and Ladders – Mythology and Pharmacy Jars. Museum of the Order of St John, Bloghttps://museumstjohn.org.uk/10-minute-talk-tea-snakes-and-ladders-mythology-and-pharmacy-jars/ (elérés: 2023. 01. 27.)

Pita, João Rui: Pharmacopea Lusitana to Farmacopeia Portuguesa: a journey through the history of a pharmacy textbook (18th–21st century) In: Andrade, António Manuel Lopes – Carrington, Maria Cristina (Eds.): Do manuscrito ao livro impresso I. UA Editora, 2019, 279–311.

Silva, Helena da: Porto and the construction of the modern city: the case of Hospital Geral de Santo António in the eighteenth and nineteenth centuries. História, ciências, saúde-Manguinhos, 21 (2014) 2, 709–725.