TINKTÚRA

Betegségek gyógyítására több isten és hős (hérós) is képes volt a klasszikus antikvitásban, azonban a legnagyobb gyógyító kultusszal Asklépios rendelkezett, akinek számos templomot és szentélyt építettek ligetekben, többnyire gyógyforrások mellett, egészséges klímájú helyeken az ókori Görögország egész területén. A két leghíresebb és leglátogatottabb ilyen görög szentély Epidaurosban (a hagyomány szerint Asklépios szülőhelye) és Kos szigetén állt, melyekhez mindenhonnan érkeztek a gyógyulni vágyó betegek. Az Asklépios-templomok területe idővel kibővült, és a szentélykörzetek hatalmas komplexumokká nőtték ki magukat: fürdő, színház, könyvtár, gyakran versenypálya is rendelkezésre állt a hosszabb ideig ott tartózkodó betegek vagy hozzátartozóik számára.

Az Asklépios-templom bejárata Epidaurusban. Akvarell Defrasse után. (Wellcome Collection)

A templomhoz zarándokló betegek először megtisztálkodtak és megfürödtek, majd különféle szertartásokon vettek részt, végül pedig elhelyezték az istenség számára áldozatul hozott ajándékaikat. Ezt követően az éjszakát a templomban töltötték. A rituális alvás és álom (enkoimésis görögül, incubatio latinul) nagyon fontos volt a beteg számára, ugyanis ekkor történt maga a gyógyulás. Az istenség kultuszszobrának képében, esetleg kígyó formájában megjelenve gyógyította meg az alvó beteget, vagy álomképen keresztül tudatta, mit kell tennie a betegnek a gyógyuláshoz, esetleg jóslatot adott. Másnap a „páciens” álmát a templom papjaival és orvosaival is megvitathatta, akik tanácsot adtak, gyógymódokat javasoltak, vagy segítettek értelmezni a homályosabb álmokat, jóslatokat.

Az epidaurosi Asklépios-templom egy részletének rekonstrukciója. (Wellcome Digital Collection)

Ha valakinek nem sikerült meggyógyulnia, maradhatott tovább a templomban és élvezhette a szentély egyéb szolgáltatásait is, így például a már korábban említett fürdőt, színházat. A Kos szigetén folytatott ásatások nyomán feltételezhetjük, hogy egyes szentélyekben még külön szobák is voltak az olyan betegek számára, akiknek hosszabb ideig kellett a templomban maradniuk. Léteztek több hónapos kezelések is, de tudunk olyan ókori szónokról, aki több éven keresztül tartózkodott Asklépios szent helyén.

Alvó betegek az epidaurosi Asklépios-templomban. Ernest Board festménye (Wellcome Digital Collection)

Azok, akik szerencsésen meggyógyultak az incubatio (rituális alvás, álom) során, mielőtt elhagyták volna a szentélyt, hálájuk jeléül ajándékot adtak az istenségnek, és fogadalmi táblákat (votum) helyeztek el a templom falára, melyen saját „kóresetüket” mesélték el, vagy meggyógyult testrészüket ábrázolták rajta. Az újonnan érkező betegek megcsodálhatták ezeket a fogadalmi ajándékokat és bizonyosságot nyerhettek az isten gyógyító erejéről. Az egyik legnagyobb fennmaradt gyűjtemény az ún. epidaurosi gyógyulási feliratok gyűjteménye, melyben az alábbi két feljegyzést is olvashatjuk:

„A mytilenei Heraieusnak a fején nem volt haja, ellenben az arca igen szőrős volt. Szégyellve, hogy annyi gúnyolódás tárgya, a hálócsarnokba jött aludni; az isten kenőccsel bekente a fejét és kinövesztette haját.”

„Meggyógyult az az ember, akinek kígyómarás következtében fájt az ujja. (…) A templomszolgák kivitték őt a nyitott csarnokba és székre ültették. Midőn elaludt, kijött a hálócsarnokból a kígyó és a nyelvével meggyógyította az ember kezét, majd pedig visszatért a hálócsarnokba. Miután az ember felébredt és gyógyultnak érezte magát, elbeszélte, hogy álmot látott, amelyben egy ifjú jelent meg előtte, aki gyógyszert rakott az ujjára.” (in: Szumowski Ulászló: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve. Bp., 1939.)

Asklépiosnak és Hügieiának felajánlott fogadalmi tábla, melyen a beteg meggyógyult lába látható. (Wikimedia Commons)

Bohacsek Dóra

Irodalom:

Harris, W. V.: Dreams and Experience in Classical Antiquity. Mass.–London, Harvard, 2009.

Kerényi K.: Az isteni orvos. Tanulmányok Asklépiosról és kultuszhelyeiről. Budapest, 1999.

Németh Gy.: Az epidaurosi Asklépios-szentély gyógyulási feliratai. Vallástudományi Szemle 11 (2015) 2 57–61.

Szumowski U.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve. Bp., 1939.

Zimonyi Á.: Gyógyító álmok Asklépiostól Galénosig. Ókor (2017) 1 75–82.