TINKTÚRA

Nápoly legódonabb, megkapó negyedében, a turisták által is kedvelt Via dei Tribunalin található a hajdani Ospedale della Pace, a város egyik legrégebbi kórháza. Tulajdonképp egy nagyobb épületegyüttesről van szó, mely a Santa Maria della Pace templommal és a hozzátartozó hajdani kolostorral alkot egységet. A 15. században itt még titkos légyottokat rejtegető magánpalota állt, amelyet II. Giovanna di Durazzo (1371–1435) nápolyi királynő ajándékozott szerelmének, Sergianni Caracciolónak (1372 k.–1432), azonban a viszonyt a jelentős hatalomra szert tevő férfiú megöletésével zárta le a Nápolyi Királyság úrnője. A palotából jobbára már csak az a gótikus, karéjos ívekkel díszített kapu maradt meg, amely Caracciolo tragikus halála után a magára hagyott épületbe vezetett.

Betegágy-rekonstrukció pestisemlékekkel. (A szerző saját felvétele.)

A palotát 1587-ben vásárolta meg a Benemeriti di San Giovanni di Dio, azaz Istenes Szent János vallásos társasága, mely hazánkban sem ismeretlen. Az 1690-ben szentté avatott, spanyol földön működő Istenes Szent János (1495–1550) életét a szegény, elesett betegek ápolásának szentelte, részükre Granadában kórházat rendezett be. A maga köré gyűjtött betegápolók közösségének irányításával lerakta a később renddé szerveződött irgalmas barátok társaságának alapjait (Betegápoló Irgalmasrend). A laikus testvérekből álló társaság már 1572-ben megtelepedett Nápolyban egy kisebb kórházat létrehozva, azonban csak az Irgalmasrend hivatalos jóváhagyása után (1586) kezdtek terjeszkedésbe. A Fatebenefratelli néven is ismert társaság a nemesi rezidenciát kolostorrá, illetve kórházzá alakíttatta, melynek magját a járványos megbetegedésben szenvedők ellátására szolgáló Sala del Lazaretto képezte. 1659-ben pedig a frissen felavatott szomszédos templommal bővítették a komplexumot. A város első járványkórházára, a fertőző betegek ápolására létrehozott Sala del Lazzarettóra egy Nápoly nagyságú kikötővárosnak felettébb szüksége volt, hiszen a pestis és más ragályos betegségek gyakorta tizedelték a lakosságot.

A Lazaretto. (A szerző saját felvétele.)

A hajdani ispotály utcai traktusának keleti szárnyát teljesen elfoglaló terem az első szinten kapott helyet. A dongaboltozatos, több mint 70 méter hosszú, 10 méter széles és 12 méter magas csarnok jellegű kórterem befogadóképességére nem lehetett panasz, felépítésében pedig alkalmas volt arra, hogy a betegeket ápoló személyzet a lehető legkevesebb érintkezéssel felügyelhesse a gyógyíthatatlannak minősített eseteket. A teremben baldachinos ágyakkal, majd függönyökkel biztosítottak személyes teret a betegek számára, a viszonylag sűrűn egymás mellett álló ágyakra viszont jó rálátást nyújtott a teret U alakban körül ölelő galéria, ahonnan az ápolók figyelhették a szenvedőket. Innen volt lehetőségük kosarakban ételt-italt, gyógyszereket és más szükségletet kielégítő dolgokat leereszteni kötél segítségével a betegeknek.

A betegek ellátása a galériáról. Rekonstrukció. (A szerző saját felvétele.)

A teremben csak a legszükségesebb bútorok voltak, a fertőző betegségek ellen abban az időben csupán tüneti kezeléssel és elkülönítéssel tudtak védekezni. A gyakorlatilag halálra ítélt betegek számára fontosabb dolgot próbáltak nyújtani: a felkészülten fogadott, vallási kegyelemmel teljes jó halált, az „ars moriendi” vágyott, szép elmúlását. A lelki segítségnyújtás, a vallásos hit erősítése, vigasztaló hatása volt az ápolók legfontosabb eszköze. Ez a gondolat tükröződik a Lazeretto díszítésén, térrendező elvén is. A galéria feletti falsávon és a mennyezeten freskók közvetítették a betegápoló rend legfontosabb célkitűzéseit, a könyörületességet, az elesetteknek, betegeknek nyújtott segítséget.

A Lazaretto utcafront felőli oldala. (A szerző saját felvétele.)

A 16. század végén épült kórterem többször megújult, a legtöbb változtatást a 18. században voltak kénytelenek elvégezni rajta a rend tagjai. A boltozat az 1732-es földrengés következtében beomlott, az épület súlyos károkat szenvedett. 1738-ban kezdik meg a stukkók rekonstrukcióját, amelyek között a mennyezeten tizenöt – néhol már hiányzó – freskó fut végig. A jelenetek Istenes Szent János életútját, irgalmas cselekedeteit ábrázolják, közülük tizenkettőt Giacinto Diano (1731–1803) festett 1764-ben, az első három pedig Domenico Viola munkája 1726-ból. Középen a Szűzanya előtt térdeplő Istenes Szent János megdicsőülése sugározza jótékony hatását az alant fekvőkre. A boltozat lefutó lunettáiban angyal párok, a nyílászárók által tagolt galéria falain lévő medaillonokban pedig az Irgalmas rend legfontosabb alakjai tűnnek fel rendi öltözetben.

A galéria feletti medaillonok. (A szerző saját felvétele.)

1765–1770 között az épületegyüttes mögött új kolostort építenek, ugyanekkor a Lazarettót is kibővítik 76,8 m hosszúságúra. A fából épített galéria is a 18. század terméke, mely kettős célt szolgált. Egyrészt megkönnyítette a nagy ablakok nyitását, másrészt a korábban már említett érintkezésmentes megfigyelő és kiszolgáló rendszerként funkcionált. A galérián nyíló ajtók az udvar felöli oldalon a körbefutó boltíves függőfolyosóra vezetnek, az utcai fronton ablakként funkcionálnak. A falak alján számos nyílás kapott helyet, ezeken keresztül tudták a fertőző holttesteket közvetlenül a kriptába lejuttatni. 1864-től a falak alsó részét higiénés okokból márványt imitáló falambériával borítják, az 1970-es években átfestik fehérre, amit az 1983-86-os restaurálás alkalmával szednek vissza. A terem végében, miként egy templomban, márványoltár áll, amelyet Angelo Sommillo és Domenico Antonio Caccaro (1678–1745) tervei alapján építenek be 1722-ben. Mögötte mintegy félkör alakú szentély gyanánt a kezelő, az orvosi szoba foglal helyet.

Az oltár. (A szerző saját felvétele.)

Kovách Márk Antal (1815–1855) prémontrei kanonokrendi áldozópap és tanár 1850-ben számos itáliai jótékonysági intézetet és kórházat meglátogatott. Nápolyi tartózkodása során sajnos az Ospedale della Pace-ban nem járt, azonban a milánói Irgalmasok kórházának leírása segítségünkre lehet a mintaképéül szolgáló Lazaretto térfunkcióinak megfejtéséhez: „Ospedale de Fate-bene-fratelli, vagyis irgalmasok’ kórháza. Ebben legnagyobb tisztaságot ’s kényelmet tapasztaltunk, mellyben a’ betegek részesittetnek. A’ betegek’ termei roppant magasak lévén, az igen magasan készült ablakokat, a nélkül, hogy a’ betegeknek ártalmára volna, ki lehet nyitni. Minden beteg ágy ugyan annyi trónusnak látszik lenni, mellyeken különféle felírások olvashatók. Így például egyiken: Date omnibus, ne cui non dederitis ipse sit Christus. […] A’ t. szerzetesek jótékony kötelességeik’ teljesítésén felül, még naponta az ,Officium parvum’-ot [Szűz Mária kis zsolozsmája] is elvégzik. […] Olaszhonban a betegápoló intézetek kereszt formára vannak épitve, mellynek közepén az oltár foglal helyet, hogy a szolgálatot tevő papot az oltárnál minden beteg láthassa.”

A lazaretto név a középkori leprosorium alternatív elnevezése, amely elsődlegesen a leprás betegek elkülönítésére szolgált. Noha a lepra a 14–15. században lassanként veszített jelentőségéből Európában, a Szent Lázárt tisztelettel övező lazarénusok által használt kifejezés a járványkórházak esetében megmaradt. Az Istenes Szent Jánost követő vallási társulás is elsősorban a leprások gondozására rendezkedett be, azonban – 1348-as óriási hulláma óta – a pestis is kedvére dühöngött a kor túlnépesedett, éhínségekkel, szegénységgel és politikai-vallási villongásokkal sújtott, a közegészségügy alapjait sem ismerő Európájában. A zsúfolt településeken számos áldozatot szedő ragály kikötővárosunkban is többször felütötte a fejét. Védekezni ellene elkülönítéssel, karanténnal és az érintkezés elkerülésével próbáltak. Míg egyesek úgy gondolták, hogy érintkezés útján terjed, mások azt tartották, hogy a járványokat a levegő megromlása okozza. Fontosnak gondolták ezért a levegő „megtisztítását” különféle illatos anyagok égetésével, füstöléssel, a veszélynek legjobban kitett pestisorvosok pedig védőruházat használatával igyekeztek védekezni a fertőzés ellen. Az illatos anyagokkal kitömött, csőrrel felszerelt álarcot és a hozzátartozó zárt ruházatot Itáliában előszeretettel alkalmazták, a 17. századtól a nápolyi intézményben is előírás szerint hordták.

Gyógyítással kapcsolatos figurák a Campaniában fontos szerepet játszó betlehemi építményekből. Részlet a kiállításból. (A szerző saját felvétele.)

A rendek időszakos felszámolása idején, 1809–1818 között a közeli gyógyíthatatlanok kórháza vette át a della Pace felügyeletét (az 1522-ben alapított Ospedale di Santa Maria del Popolo degli Incurabili), majd ismét visszakapták az Irgalmasok, azonban 1898-ban véglegesen a másik kórház irányítása alá került. A 19. század közepén a kórházi részt 70 + 14 ágyasra bővítették, később sebészeti és szülészeti osztályokkal bővült, egyes egyetemi tanszékek klinikai gyakorlatai is itt zajlottak, ám főképp bőr- és nemi beteg gondozásra szakosodott. A betegellátási feladatokat azonban 1974-ben – az épület romló állaga miatt – a Via Manzoliban működő Irgalmasok vették át. Az épületet azóta az önkormányzat használja adminisztratív és ügyfélszolgálati célokra, a Lazaretto történelmi termét kulturális rendezvények helyszíneként hasznosítják. Kisebb-nagyobb restaurálási, állagmegóvási munkálatok történtek ugyan, de a jobb sorsra váró épületegyüttes átfogó műemléki feltárása, helyreállítása még várat magára. 2009-ben a komplexum felkerült az UNESCO Világörökségi listájára.

Jelenet Istenes Szent János életéből a boltozaton. (A szerző saját felvétele.)

2022 márciusában örömmel számoltak be a helyi újságok, internetes portálok arról, hogy az évek óta zárva tartó Lazaretto ismét látogathatóvá válik. A nápolyi Museo delle Arti Sanitarie e di Storia della Medicina rendezésében egy járványtörténeti kiállítás nyílt a falai közt (Pianeta Pandemia), amely 2021-ben már Materában is látható volt. Az eredetileg három hónapra tervezett kiállítást 2023 márciusában még nyitva találtuk, remélhetőleg megvalósult az az elképzelés, hogy állandó kiállításként szolgáljon okulásra. A tárlat megtekintése lehetőséget adott a korábban zárt Lazaretto megcsodálására. A kiállítás aktualitását a közelmúlt Covid19 pandémiája szolgáltatja, mely Olaszországban különösképp nagy traumát okozott. A történeti járványokat (pl. pestis, lepra, szifilisz, himlő, kolera stb.) bemutató kiállítás egészen napjainkig tartó kronológiai vonalvezetéssel mutatja be a fertőzés elleni védekezés módjait, a betegségek specifikumait, az oltások történetét. A tárlat a fertőző betegségek egyenkénti ismertetésével, több mint száz olasz nyelvű panelen keresztül vezeti a látogatót a járványtörténet közel ezerévnyi emlékanyaga között. Számos rekonstrukció, de nagyon gazdag és ritkaságszámba menő eredeti műtárgy is színesíti a didaktikus táblák nem annyira látogatóbarát unalmasságát.

A tífusz. Kórboncnoki kellékek. Részlet a kiállításból. (A szerző saját felvétele.)

A betegségtípusok mellett nagy részt szentelnek a preventív védőoltások történetének, Edward Jennertől (1749–1823) a bakteriológiai kutatásokon alapuló modern oltások megjelenéséig, illetve a járványokkal kapcsolatos intézményrendszer kiépítésének. Természetesen az itáliai emlékanyag dominál, s a nápolyi orvosi múlt dicsőségét, jelentőségét őrizni hivatott múzeum fontosnak tartja, hogy azokat a nagyszerű helyi orvosokat, tudósokat is bemutassa, akik élen jártak az epidemiológiai kutatásokban. A bakteriális eredetű betegségek gyógyítását lehetővé tevő penicillin felfedezőjének Alexander Fleminget (1881–1955) tartják, aki 1928-ban a penészgombákra vonatkozó megfigyelései segítségével állította elő az anyagot. Azonban azt kevesen tudják – a nápolyiak legnagyobb bánatára –, hogy egy fiatal nápolyi orvostanhallgató, Vincenzo Tiberio (1869–1915) 35 évvel Fleming előtt publikálta Az egyes penészgombák kivonatairól című kutatásának eredményeit. Tiberio ebben felhívta a figyelmet, hogy némely penészgomba antibakteriális hatással rendelkezik, s óvhat bizonyos fertőzésekkel szemben. Kortársai sajnos figyelmen kívül hagyták meglátásait, véletlen egyezésnek tulajdonítva azokat.

A korábbi magánpalotából megmaradt bélletes kapu. (A szerző saját felvétele.)

Az Ospedale della Pace falai sok szenvedést, heroikus küzdelmet, önfeláldozó könyörületességet őriznek. Továbbá egy titokzatos emléktáblát is, amely a 16. század óta összefonódik a kórház történetével. A táblán – régi nápolyi dialektusban – egy rejtélyes mondat olvasható: „Isten őrizzen a kutyairigységtől, a rossz szomszédoktól és a jó ember hazugságától.” Egy régi történet mementója ez, amely egy becsületes nápolyi polgárral esett meg. A gazdag férfit irigyei gyilkossággal vádolták, aki a rágalmak és a megbecsült, tisztes polgárok hamis tanúvallásai ellen tehetetlen volt, ekképp akasztófán végezte. Halála előtt azonban minden vagyonát az irgalmas testvérekre hagyta azzal a megkötéssel, hogy emlékét kőbe vésve örökké őrizzék. Amennyiben a kőtáblát eltávolítják, a vagyont át kell adni a degli Incurabili kórháznak ugyanezen feltételekkel. Az Irgalmasok a vagyon egy részét a Caracciolo-palota megvásárlásába fektették. A táblácska a közeli San Nicola dei Caseri sikátorban, a polgár egykori házánál figyelmeztette a lakosokat a csalárd gaztettekre, mígnem 1893-ban a betegápoló testvérek a kórház egyik belső falán helyezték el. Az érintett kórházak képviselői évszázadokon keresztül ellenőrizték a táblácska meglétét, amelynek sorsáért ma már az önkormányzati dolgozók felelősek. Bár ellopni ki is merné? Hisz a pletykák szerint éjjelente maga az ősi ruhájában kísértő adományozó szelleme óvja azt, elriasztva az ólálkodó, gaz tolvajokat.

Az Ex Ospedale della Pace címe: Nápoly, Via dei Tribunali 226

A nyitva tartás változó, általában 9.30-tól 13.30 óráig tekinthető meg. A nyitvatartási napok száma korlátozott, ezekről érdemes előre tájékozódni a http://www.museoartisanitarie.it honlapon vagy a helyszínen. A belépés ingyenes.

Horányi Ildikó

Irodalom

Buggio, Annunziata: L’Ospedale della Pace. Bene UNESCO, ex Lazzaretto e la targa misteriosa. https://grandenapoli.it/lospedale-della-pace-bene-unesco-ex-lazzaretto-e-la-targa-misteriosa/ (elérés: 2023. 03. 23.)

Dalli, Daniela: La misteriosa leggenda della lapide dell’Ospedale della Pace. https://www.vesuviolive.it/aree-locali/notizie-di-napoli/298006-leggenda-targa-ospedale-della-pace/ (elérés: 2023. 03. 23.)

Ex Ospedale della Pace: ‘Pianeta Pandemia, storie virali di contagi e rimedi’. SudNotizie.com, 14 Marzo 2022 https://www.sudnotizie.com/ex-ospedale-della-pace-pianeta-pandemia-storie-virali-di-contagi-e-rimedi/ (elérés: 2023. 03. 23.)

Galante, Gennaro Aspreno: Guida Sacra della citta di Napoli. Stamperia del Fibreno, 1873. 38-39.

Kovách Márk Antal: Utazási töredékek III. Religio 3 (1850) 35, 273.